Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Betonútépítő Nemzetközi Építőipari Rt. és a Betonút Szolgáltató és Építő Rt. közötti, akár peres kimenetelű jogvita genezise a magyar privatizáció hőskorába nyúlik vissza. A kilencvenes évek elejének kedvelt módszere volt (lásd spontán privatizáció), hogy az állami vállalat vezetői maguk állapodtak meg a színen feltűnő befektetővel, és ezzel általában nem is jártak rosszul. A receptet sok helyen alkalmazták: az állami vállalat összes - vagy legalábbis a működéshez szükséges - eszközeit apportálja egy a külföldi partnerrel közösen létrehozott rt.-be, a részvények fele a kiürült állami cégben marad, a menedzsment viszont az új cégben folytatja munkáját. A Betonútépítő Állami Vállalat akkori vezérigazgatója - Pallai Tibor - hasonló megállapodást kötött az olasz Consortio Iniziative Ungheresi nevű társasággal, amely 8 millió dollárt fektetett a Betonútépítő Nemzetközi Építőipari Rt.-be (BNÉ). A felek egy konzorciumi szerződést is aláírtak, amelyet az ÁVÜ - amely a részvényeket az állami vállalattól elvonta és nem sokkal később értékesítette az olasz félnek - 1991. szeptember 13-án egy levelében (799/1991. számon) jóvá is hagyott. Ebben az állami vállalat - jogutódjaira is kiterjedően - vállalta, hogy az új BNÉ-vel konkurens tevékenységet nem folytat, csak ingatlanhasznosítással és gépei bérbeadásával foglalkozik. Azt is vállalta, hogy ha a szerződést megszegi, az útépítő tevékenységéből származó árbevétel 20 százalékát fizeti a BNÉ másik részvényesének. Ez az összeg egyébként a kamatok nélkül is elérheti a 6-8 milliárd forintot, igaz, kamatról nem szól a szerződés.
Mivel az olasz féltől a részvények egy Pannon-Flax-érdekeltségű holdingcéghez, a Konflaxhoz kerültek, így most e cég próbálja meg érvényesíteni a követelést. A szindikátusi szerződés egyébként a genfi választott bíróság illetékességét tartalmazza.
Az állami vállalat később rt.-vé alakult, így az 1995-ben privatizált Betonút Rt. az egykori állami útépítő cég általános jogutódja. (Hogy a céget megvásárló magánszemélyek tudtak-e az ÁVÜ által négy évvel korábban tudomásul vett versenytilalomról, valószínűleg csak ők tudják.) A kezdetben kis létszámú (még 1998-ban is csak 64 embert foglalkoztató) cég 2000 elejéig nem folytatott érdemi útépítő tevékenységet. Hogy a BNÉ miért csak a 2001. januári menedzsmentváltás után kezdte vizsgálni a szindikátusi szerződésből fakadó jogait, arra talán magyarázatot ad, hogy a cég vezérigazgatója 1991-től 2001 januárjáig Pallai Tibor volt, aki egyébként azóta már a Betonút Rt. vezérigazgató-helyetteseként tevékenykedik.
L. A.
