A bajai, kiskőrösi és kiskunhalasi primer körzetekben 1994 óta a magyar-izraeli vegyesvállalatként alakult Emitel látja el a koncessziós távbeszélő-szolgáltatási feladatokat. A 3 milliárdos jegyzett tőkén egyenlő arányban a Matáv és a hollandiai bejegyzésű Aphrodité BV osztozik, utóbbi 66,7 százalékban a vezető izraeli távközlési szolgáltató, a Bezeq, 33,3 százalékban a Bank Hapoalim-csoportba tartozó, ugyancsak izraeli Poalim Investment befektetőcég tulajdonában áll. A Bezeq sorra megvált európai befektetéseitől, utoljára maradt az Emitel. Nagy Kálmán, a Matáv szóvivője lapunk kérdésére elmondta, hogy a két fő tulajdonos eddig is megosztva gyakorolta a menedzsmentjogokat a cégben, ezért az izraeliek kiszállása nem jelent érdemi változást az Emitel életében. A Matáv ezért is bízik abban, hogy az ügylethez szükséges versenyhivatali hozzájárulásnak nem lesz akadálya. (A Jásztel felvásárlását korábban nem hagyta jóvá a versenyfelügyelet.)
A Matáv bejelentette, hogy az előfizetők számától, a hitel- és eszközállománytól függő vételárat az év végi adatok alapján számolják ki, de az - a december 31-i megállapodás szerint - nem lehet kevesebb, mint 46,5 millió dollár (13 milliárd forint).
A minimál-vételár Emitel-előfizetőnként 1081 dollárnak felel meg. Ezt a Cashline tegnap közzétett gyors kommentárja a Matáv kapitalizációjához képest - amely a Cashline számításai szerint vonalas előfizetőnként 1468 dolláros cégértéket jelent, de ez nem tartalmazza a Westelt - drágának minősítette. Más számítások azonban arra utalnak, hogy a Matáv nem csinált rossz üzletet az Emitel-vétellel.
Az Emitel tavaly több mint 3 milliárd forintos adózás előtti eredményt ért el, ez egy előfizetőre számítva jó negyedével magasabb, mint a Matáv eredménye (a Matáv a Westel és az Emitel nélkül 1999-ben mintegy 71 milliárdos eredményt ért el, és 2000 szeptember végén 2 millió 934 ezer vonalas előfizetővel rendelkezett.) Mivel a Matáv a tranzakció zárásának időpontjától teljes körűen konszolidálja az Emitelt, a 2000-es mérlegében a kisebbségi tulajdonrészre eső eredmény legalább 1,5 milliárd forinttal lesz kevesebb, a nettó profitja pedig legalább ennyivel nő. Az akvizíciós ár ehhez viszonyítva alig több, mint 8-as P/E-re utal, ami az ágazatban viszonylag kedvezőnek látszik, még akkor is, ha az Emitelnél már lezárult az extenzív fejlődés időszaka.
Az utóbbi két évben egyébként két koncessziós társaság cserélt gazdát a magyar piacon, a Vivendi a Jásztelért 1999-ben előfizetőnként mintegy 1700 dollárt, a négy egymással szorosan összefonódó koncessziós céget magába foglaló, 208 ezer előfizetővel bíró UTI-csoportért pedig - állítólag - hasonló, 1500-1600 dollárra becsülhető összeget fizetett. Az előbbi cégeknél attraktívabb mutatókkal rendelkező Emitel relatív olcsóságát magyarázza, hogy a vevő már amúgy is a menedzsment-jogok birtokában volt, és a két tulajdonosnak kölcsönös elővételi joga lehetett egymás pakettjére.
K. G. T.
