Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tegnapi tőzsdenap alighanem legnagyobb eseménye a tőzsdei átkötések sora volt, a 32 milliárdos tőzsdei részvényforgalom nem jelentéktelen hányadát tették ki az ilyen típusú ügyletek. A jelek szerint a hazai magánbefektetők az utolsó napon ébredtek, az átkötések zöme ugyanis tegnapra maradt.
A későn ébredő befektetők tájékoztatása végett a tőzsde hivatalos lapjában a Pénzügyminisztérium jövedelemadók főosztályának hivatalos állásfoglalása is megjelent. Mint arról már korábban beszámoltunk (NAPI Gazdaság, 2000. december 20., 11. oldal), az árfolyamnyereségből származó adót a kifizető (a kereskedő cég) a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg. A kifizetés napja a T+5 napos elszámolási ciklusú tőzsdei kereskedelemben az ügylet létrejöttét követő 5. elszámolási nap. Amennyiben ez a nap átcsúszik a 2001. évbe, akkor az ügyletből az eladónál jelentkező árfolyamnyereségre már a 2001-es szja-szabályok vonatkoznak, miszerint az árfolyamnyereséget 20 százalékos adó terheli függetlenül attól, hogy a részvények tőkeszámlán voltak nyilvántartva, vagy sem. Mindez azt jelenti, hogy a 2000. december 21. és 29. között a Budapesti Értéktőzsdén létrejött részvénypiaci tranzakciókon realizált árfolyamnyereség a 2001. január 1-jétől érvényes jogszabályok szerint adózik.
A T+5 napos tőzsdei elszámolás miatt az élelmes magánbefektetők - magasabb bekerülési árért cserébe - átkötötték részvényeiket, esetenként 10-12 százalékos napon belüli árelmozdulást okozva. Az átkötésekben élen jártak az illikvidebb részvények, ám a nagyobb papírok sem maradtak ki a kötésekből, igaz, itt alapvetően más technikát kellett alkalmazni.
Az illikvidebb részvények közül kifejezetten aktív kereskedés jellemezte az utóbbi időben a vagyonkezelők egyik kedvencévé vált Émász piacát, itt egy brókercég egyszerűen kivásárolta az eladói oldalt, majd a kedden még csak 5275 forinton záró papírra 5800 forinton önkötött. Az árat látva a nem átkötni szándékozó eladók egyre lejjebb hozták az eladási ajánlatok árszintjét, ezzel jelentősen megnehezítve a többi átkötő brókercég dolgát, amelyek így csak alacsonyabb áron tudták véghezvinni a kötést. A papír 116 milliós forgalma aligha mondható átlagosnak.
A nagyobb papíroknál az OTP és a Matáv esetében voltak „furcsa”, piacinak aligha nevezhető kötések. Az előbbinél 17 350 forinton cserélt gazdát egy nagyobb tétel, míg a Matávnál 1365 forinton kétszer 50 ezer darab forgott, minden bizonnyal fix ügylet keretében. A nagyobb papíroknál annyiban volt nehéz dolguk a brókereknek, hogy a piac kiadós esése közepette kellett teljesíteni az ügyfeleknek beígért „bekerülési árat”. Fontos megjegyezni azonban, hogy az ügylet kivitelezésének módja egyáltalán nem közömbös, hiszen amennyiben az eladó és a vevő ugyanazon személy volt, akkor a piaci ártól távol eső üzlet könnyen árfolyam-manipulációnak minősülhet a PSZÁF szemében. (Az ajánlati könyv kivásárlása esetén arra hivatkozhat a brókercég, hogy az adott pillanatban a piaci áron kötötte a kötést.)
Átkötések ide vagy oda, a magánbefektetők nem örülnek a tőkeszámlás nyereség megadóztatásának, bár legtöbbjük az eddig 15 százalékos BUX-esést hozó 2000-es év után alighanem örülne, ha már lenne mi után adózni. Persze a magánbefektetők leleményességét látva nem lenne meglepő, ha a jövő évben jelentősen megnőne a tőzsdéző bt.-k, kft.-k száma.
Tallósy István
