Jelentős konszolidációs folyamat veheti kezdetét a hazai energetikában, miután az áramszolgáltató-szektor 1995-ös privatizációjakor a külföldi befektetők által vállalt ötéves értékesítési moratórium hamarosan lejár, ráadásul egy év múlva indul az árampiaci verseny. Míg a Magyarországon jelen lévő külföldi befektetők fő európai piacaikon komoly versenyt folytatnak egymással, akvizíciók és összeolvadások történnek, addig itthon bebetonozott tulajdonosi viszonyok mellett tevékenykedtek. A tőzsdén szereplő hat regionális áramszolgáltatót három különböző tulajdonosi csoport dominálja. Az RWE/EnBW konzorcium az Elműben és az Émászban tulajdonos, mindkét cégben 75 százalékos tulajdoni résszel. A konzorcium tulajdoni hányada 70-30 százalék. A korábban Bayernwerk, most E.On néven ismert német áramszolgáltató jelentős, 80 százalék feletti mértékben tulajdonos a debreceni Titászban, valamint a pécsi Dédászban és 27,38 százalék erejéig az Édászban is tulajdonos. Ez utóbbi céget a harmadik piaci szereplővel, a francia EdF-fel közösen irányítják. Az EdF 51 százalékos érdekeltsége a szegedi Démász.
Az áramszolgáltatók közül nagy ipari fogyasztói és Ausztria közelsége miatt a hamarosan beinduló piaci versenynek leginkább kitett Édásznál a legvalószínűbb a tulajdonosi átrendeződés. Miközben az EdFE.On duó hivatalosan 55 százalékot birtokol, a maradék részvény zöme titokzatos pénzügyi befektetők, illetve letétkezelők kezén van. A Matura GmbH az 1998-as közgyűlésen képviseltette magát 12,68 százalékos, névértéken 6 milliárdos Édász-pakettjével. Idén júliusban a pakett egy része (9,6 százalék) egy másik céghez került át, a maradék pedig feltehetően a Deutsche Börse korábban 15 százalékos csomagjával együtt a BA-CA letétkezelőnél landolt. Ez utóbbi letétkezelő immár az Édász 22 százalékát tulajdonolja. A fenti csomagokat összeadva könynyen kiszámolható, hogy az Édász 32 százaléka ismeretlen pénzügyi, ám a csomagok történetét ismerve szakmaiként viselkedő befektetők kezén van. Bár egyelőre nem ismert, hogy ki lehet ezen részvénycsomagok mögött, megfigyelők a céget E.On közeli társaságként aposztrofálják, az érintett ezt korábban lapunk kérdésére nem kívánta kommentálni (NAPI Gazdaság, 1998. november 26., 13. oldal.) Mindenesetre az E.On (korábban Bayernwerk) két korábbi, nagy visszhangot kiváltó, tőzsdén keresztül lebonyolított felvásárlását a BA-CA intézte. A Deutsche Börse pedig némi szerepet játszott az E.On-tulajdonú Dédász életében is, amikor a Hypo Bankkal egyetemben értékesítette 15 százalékos pakettjét a német fő tulajdonos részére, amely ezen tranzakciókkal szerzett 75 százalékos részesedést a pécsi cégben. A fenti tényeket végiggondolva könnyen elképzelhető, hogy az Édászban az E.On-nak már a részvények több mint 50 százalékára van „rálátása”. Mihelyt a tulajdoni struktúráról lehull a lepel, kiderül, hogy a két befektető közül ki kontrollálhatja a győri céget. A két éve fennálló németfrancia társbérlet így alighanem a végéhez közeledik.
Az Édász-részvényekkel kapcsolatban korábban felmerültek olyan pletykák sőt egy neves befektetési bank elemzésében is megjelent , melyek szerint az EdF édászbeli részesedését elcserélné az E.On-tulajdonú Titászra, ám Konrad Kreutzer, az E.On Hungária Rt. elnöke ezt akkor azonnal cáfolta. Egyes hírek szerint az EdF édászbeli pakettjének egy részére már korábban opciót szerzett a Verbund, Ausztria legnagyobb áramtermelő, -szolgáltató és -elosztó társasága. (A Verbund jelentős közép-európai partneri kapcsolatokkal rendelkezik.) A hírt lapunk kérdésére az osztrák cégnél nem kívánták kommentálni, az EdF távozóban lévő magyarországi főigazgatója, Jacques Peyrusaubes pedig korábban cáfolta. A tulajdonosi átrendeződés azonban aligha képzelhető el más módon, mint nyilvános vételi ajánlattal. A papírra az utóbbi időben alig születik üzlet, a héten alig 100 részvény cserélt gazdát.
Érdekes helyzet alakulhat ki az RWE-tulajdonú cégeknél is. Az Elműben és az Émászban tulajdonos RWE konzorciumi partnerének, az EnBW-nek (korábbi nevén EVS) fő tulajdonosa a német piacon terjeszkedő francia állami cég, az EdF lett. A magyar piacon jelen lévő, korábban színtiszta német konzorciumba tehát, ha közvetett módon is, de betették a lábukat a franciák, a társbérlet hosszabb távon itt is nehezen képzelhető el. A két áramszolgáltató tulajdonosi konzorciumában egyelőre azonban nem érzékelhető semmiféle változás. A piaci pozícióit stabilizálni igyekvő EdF egyes hírek szerint az Émász iránt is érdeklődik, bár ezt az EdF illetékese lapunknak nem erősítette meg. A dolog logikája az lenne, hogy a miskolci Émász a francia cég által birtokolt szegedi Démásszal szomszédos szolgáltatási területen helyezkedik el.
Az Émászban az 1998-as közgyűlés idején 12 százalékos pakettel volt jelen a Banco Comerciale Italiano, amely viszont az idei közgyűlésen már nem jelent meg. Kérdés, hogy mi történt ezzel a csomaggal, tőzsdei kereskedelemben aligha értékesítették a névértéken 3,6 milliárdos pakettet.
Megfigyelők szerint az európai léptékben számolva meglehetősen szerény méretű hazai villamosenergia-piac aligha tud hosszabb távon három nagyobb szereplőt eltartani, így előbb-utóbb törvényszerű a konszolidáció. Az energiapiaci mozgolódás, amely már megindult az erőművek tulajdonosainak körében, alighanem az év végével kezdődik el a magyar piacon, kérdés, hogy a nyilvános társaságnak számító áramszolgáltatók időközben minimálisra olvadt kisbefektetői köre mit érez meg majd ebből.
Tallósy István
Tallósy István