A Centrex Közép-Kelet-Európa vezető nemzetközi kiállításszakmai szervezete. Az egyesülést a térség négy jelentős vásárszervezője – a poznani vásártársaság, a brnói vásártársaság, a pozsonyi Incheba és a budapesti Hungexpo – 1997-ben alapította azzal a céllal, hogy a nemzetközi tapasztalatokon és gyakorlaton alapuló, átlátható, összehasonlítható, auditált kiállításstatisztikát hozzon létre az üzletág szakemberei számára. A Centrex közelmúltban tartott budapesti konferenciáján 12 országból több mint ötven szakember vett részt.
Nagy Károly, a Centrex magyarországi megbízottja – és a Magyarországi Kiállítás- és Vásárszervezők Szövetségének főtitkára – úgy látta, hogy az építőipari témájú kiállítások ebben a régióban egyértelműen a legnagyobbá váltak a hasonló rendezvények közül. Ez elősorban annak köszönhető, hogy az ágazat a gazdasági átalakulásban meghatározó szerepet játszik. Egyrészt dinamikusan növekedtek a térségben – azaz nagy építőipari kapacitásokat kötöttek le – a zöldmezős beruházások, másrészt teljes fordulat következett be a lakásépítésekben, harmadrészt pedig halaszthatatlanná váltak az infrastrukturális beruházások, elsősorban a közlekedés területén. Mindez oda vezetett, hogy a térségben nagymértékben megnőtt a kereslet az építőipari termékek és szolgáltatások iránt, s ez a valóban óriási érdeklődés által kísért szakkiállítások sikerében is megnyilvánult.
Különlegessége a közép-kelet-európai térségnek, hogy itt az építőipari szakkiállítások iránt igen nagy lakossági érdeklődés mutatkozik. Ez nyilvánvalóan nem független a magánerős lakásépítés térhódításától, illetve az ugrásszerű választékbővülés élményétől, amit a gyorsan kiépülő piacgazdaság adott a térség lakosságának. Míg mondjuk Münchenben és Párizsban eszébe sem jut egy háziasszonynak vagy családfőnek, aki ajtót vagy fürdőkádat akar vásárolni, hogy szakkiállításra látogasson el, például Budapesten és Brnóban ez gyakran előfordul. Ez impozáns látogatószámokat hoz a kiállításszervezőknek, de kérdés, hogy nem zavarja-e az üzleti tárgyalások nyugodt légkörét, amit a kiállítók és a szakemberek elvárnának a rendezvénytől – különösen azok, akik ismerik a nyugat-európai gyakorlatot.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével ez a kérdés egyre élesebben fog felvetődni, mint ahogy az is, milyen mértékben válnak nemzetközi jellegűvé ezek a rendezvények. Feltehető ugyanis, hogy az EU-ba belépő országok esetében a multinacionális termékforgalmazók átalakítják elosztási hálózatukat – a térségben esetleg majd csak egyetlen központot tartva fent –, ami a szakkiállításokon való jelenlétüket is befolyásolhatja. Talán a közeli országok szakkiállításainak látogatását is elősegítheti, ha az nem jár együtt a határátlépés kellemetlenségeivel. Aligha elkerülhető tehát, hogy – mint az a Centrex-tanácskozáson is megfogalmazódott – a térség kiállításszervezőinek a közeljövőben el kell kezdeniük a kiállítási időpontok egyeztetését.
(NAPI)
