Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Hogyan lett zalai vendéglős?
- Már a nagyszüleim is a vendéglátásban dolgoztak, így nem csoda, hogy mindig is érdekelt ez a munka. A megyébe viszont a katonasággal kerültem, itt ismertem meg a feleségemet is, így hamar ide kötött minden. Jóval a rendszerváltás előtt, a nulláról indulva építettük fel a vállalkozásunkat. Többek között dolgoztunk az Utasellátónál is, ahol annyira elégedettek voltak velünk, hogy további lehetőséget is kínáltak. Egészen pontosan a budapesti központban közölték, bár hivatalosan járna, de nem fizetik ki a "jutalékot", mert az több, mint az első számú vezető fizetése. Cserébe viszont "kaptunk" egy üzletet, így előbb a szomszédos Zalakomáron, majd később Zalakaroson dolgozhattunk.
- Mi a siker titka?
- Röviden annyi, hogy az étkezés után a vendég és a vendéglős is elégedett legyen. A dolog csak akkor működik, ha mindkét fél úgy érzi, megtalálta a számítását. Mi hosszú évek óta csak házias, magyaros ételeket kínálunk, megfizethető áron. A vendégeket a család öt tagján kívül szezontól függően 8-10 tagú személyzet szolgálja ki, akiknek jelentős része sok éve dolgozik együtt velünk. A színvonalat a vendégek is értékelik, hiszen egyre több a törzsvendég, pedig Zalakaroson az elmúlt több mint két évtized során legalább az ötszörösére nőtt a vendéglátóhelyek száma. Persze a betérőket nemcsak kiszolgálni, hanem - ha igényli - tájékoztatni, útbaigazítani is kell, mit hol talál, merre érdemes kirándulni, vásárolni. Mi ebben is segítünk.
- Gondolom, a sikerben része van az egyre látványosabban fejlődő fürdőnek is.
- A helyi önkormányzat tulajdonában lévő Gránit Gyógyfürdő Zrt. a képződő nyereséget hosszú évek óta fejlesztésekre fordítja. Zalakaroson ma már minden korosztály megtalálhatja nemcsak a gyógyulást, hanem a kikapcsolódást és a szórakozást is. Itt van az ország egyik legszebb fürdőparkja, amelyben az év minden részében öröm pihenni. A helyhatósággal és az üzemeltető céggel való kiegyensúlyozott kapcsolat nélkül nem is tudnánk eredményesen működni. A városban nálunk tartják a legtöbb rendezvényt, bár ezek száma a pénzszűke miatt az utóbbi időben csökkent. A szilveszter kivételével más rendezvényünk már nincs, pedig nemrég még egymást követték a különböző zenés-táncos események.
- Ha már itt tartunk, miként érintette a válság a Juliska csárdát?
- A forgalom az utóbbi egy évben mintegy 5-10 százalékkal csökkent. Csak azért nem nagyobb mértékben, mert a vendégek zömét a magyarok adják, akik jó része még tud üdülési csekkel fizetni. A fürdő területén lévő másik vendéglőnket már be is kellett zárni. A mintegy 30 millió forintot érő berendezés és felszerelés eladhatatlan.
- A magyarokon kívül kik jönnek?
- Főként csehek és lengyelek, úgy tűnik, ők szeretik a fürdőt és persze a konyhánkat. Ezzel szemben viszont manapság Németországból és Ausztriából egyre kevesebben érkeznek, ráadásul amíg egy cseh vagy egy lengyel napi 2500-3000 forintot költ, addig a magyar 1500, a német és osztrák vendég inkább ezer forintot.
- Melyek a legnépszerűbb ételek?
- Talán a különböző vadhúsokból készülő specialitásainkat emelném ki, de sokan szeretik a halat és a klasszikus magyar ételeket is. Jót főzni azonban csak minőségi alapanyagokból és alapos előkészítéssel lehet. A vadhúsokat például több napig pácoljuk.
- Az egyre nagyobb konkurencia már szóba került. Egyetért azzal, hogy a hazai vendéglátás színvonala ha nem is látványosan, de folyamatosan javul?
- Alapvetően igen, hiszen nincs más út. Persze még most is akadnak olyanok, akik azt gondolják, hogy 10-15 millió forintos induló tőkét rövid idő alatt meg lehet többszörözni. A szakma viszont most már nem így működik, hosszú évek becsületes munkájával sem lehet már vagyonokat keresni. Tisztességes munkával viszont sikeresnek lehet lenni. A bizalom megszerzése és megtartása ugyanis az egyik legnehezebb feladat, ami nem megy egyik napról a másikra. Én a cégtáblára mindig a nevemet írom ki, és nem azt, hogy milyen kft. vagy bt. Gyakran előfordul, hogy a visszatérő vendég is csak akkor ül le, ha engem meglát, és azt mondja, a Behánnál ismét ennék egy jót!
