Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Orosháza-Gyopárosfürdő Budapesttől 180, Orosháza belvárosától 3 km-re fekszik. A gyopárosi tórendszer partján elhelyezkedő, 20 hektáros parkerdővel körülölelt üdülőterület fürdőkultúrája több mint százéves múltra tekint vissza. Gyopáros vizét 1999 januárjában nyilvánították gyógyvízzé, s a gyógyfürdőt napjainkban már az „A” kategóriásak között tartják számon. A fürdő és üdülőövezete városközponttól való kis távolságával, csendes és nyugodt környezetével, a gyógyvízre épülő hagyományos gyógyászatával, a szolgáltatások egyre szélesedő körével a gyógyulni, a testi-szellemi kikapcsolódásra vágyók számára egyaránt ideális feltételeket kínál. A gyógyfürdőzőknek az egész évben nyitva tartó kültéri termálmedence, a fedett gyógymedence és a szintén gyógyvizes két tornamedence biztosított. A fürdő gyógy- és termálvizes medencéit két mély fúrású kút táplálja 40-50 fokos vízzel. A természetes alkáli-hidrogénkarbonátos víz különböző mozgásszervi, gyulladásos, reumatikus és nőgyógyászati megbetegedések gyógyítására alkalmas.
Az üdülővendégek a fürdő területén teniszezhetnek, strandröplabdázhatnak, strandfocizhatnak. Az üdülőkörzetben minden igényt kielégítő, színvonalas szolgáltatást nyújtó vendéglátóhelyek is várják az odalátogatókat.
Gyopárosfürdő története
A feljegyzések szerint a települést 1846-ban alapították s lakosságát Orosháza község népességének „feleslege” alkotta. Az itt megforduló fürdőzők a víz gyógyhatását már a hatvanas évek végén megtapasztalták. László Elek – aki Orosháza jeles orvosa volt – 1869-ben megkezdte és hosszú évtizedeken át szervezte a fürdő „kulturált kiépítését”. Első dolga volt – a fent említett népi tapasztalatokra felfigyelve – a tó vizének vegyelemzése. A korabeli írásokból idézve: „...ezen vízben oly hatásos, magukban oly gyógyerőt tartalmazó részek vannak, hogy annak elhanyagolása és a szenvedő emberiség részére hasznosításának elmulasztása méltán vétkes gondatlanságnak tekinthetnénk!”. 1870-ben megindult a fürdő építése, noha a község képviselő-testülete mereven elzárkózott a tóval kapcsolatos kiadásoktól, és úgy határozott, hogy „Gyopáros kenderáztató marad” – a falu vezetői azt azonban megengedték, hogy a tó déli partját fürdésre is használják.
A sajtó sokat foglalkozott Gyopáros ügyével, így a nyolcvanas évekre már széles körben ismert és látogatott fürdőhellyé vált. Orosháza és környéke, sőt a megye lakói közül mind többen tapasztalhatták a tó vizének kitűnő gyógyhatását. Az Országos Vegyelemző Intézet szakvéleményének is betudhatóan aztán 1886-ban megszületett a határozat: „A képviselő-testület a gyopárosi tónak fürdői jellegét ezennel kimondja!” Az 1886 és 1893 közötti évekre az intenzív fejlődés volt a jellemző, aztán végre bekövetkezett a kenderáztatás és a fürdő teljes elkülönítése.
Beindult a fürdőorvosi szolgálat, amely nagy gondot fordított a közegészségügyi követelmények teljesítésére, ezzel párhuzamosan a fürdő mind szélesebb körben népszerűvé vált.
