Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Nyíregyháza fejlődését látva úgy tűnik, hogy végre valóra válik a keleti végeknek az ország gazdasági életébe történő – a politikai deklarációkban sűrűn szereplő – bekapcsolódása. Pontosan milyen fejlesztések, beruházások folynak?
– Nyíregyháza gazdasági életét meghatározza, hogy a városban, illetve a környékén több nagy építkezés folyik, amelyek rövidesen befejeződnek és jócskán átalakítják majd a helybéliek életét. Az M3-as nemsokára eléri a várost – ezzel a nyíregyháziak régi óhaja teljesül –, de az elkerülő út megépülésének köszönhetően ez nem fogja növelni a belterületek forgalmát. A jövő év második felétől pedig kivonul a kamionforgalom a városból.
A magánszektorban három építkezés van folyamatban. Az egyik az Electrolux bővítése, amelynek révén újabb 180 embernek biztosítanak munkát az eddigi hétszáz mellett. A Jász Plasztik elkezdte az építkezést, a logisztikai központ átadása augusztus 4-én volt, valamint további két üzem adta be az ipari parkban az építkezési tervét. A Michelin Hungariánál is folyik egy beruházás, ami azt jelenti, hogy a gumiabroncsban a Mercedes-minőséget, a személyautó-gumik gyártását hozzák ide, de nagyobb öröm, hogy a műszaki-logisztikai fejlesztés is hozzánk kerül.
– Itt, az ország északkeleti csücskében hogyan fejlődik a turizmus?
– Erre még nem vagyok olyan büszke, hiszen ennek a területnek a műszaki és marketingfelté-teleit most kezdjük megteremteni. Kezdeti eredményeink vannak, de meglátásom szerint várhatóan két év múlva érik be ez a terület is.
– Régebben a bevásárlóturizmus volt nagyon erős, mennyire jellemző ez még?
– Ma már inkább üzleti turizmust mondanék, hiszen a 90-es évek eleji helyzethez képest a körülöttünk lévő országok is nagyot léptek előre. Mindez megmutatkozik a gazdasági fejlesztésben is: óriási verseny észlelhető mindenhol, és az esetek többségében a konkurensek már nem hazai városok, hanem Szatmárnémeti, Kolozsvár, Nagyvárad, stb. A környező országok fejlődése azonban nekünk is hoz turisztikai hasznot: azok az üzletemberek, akik Ukrajna, Románia és Szlovákia közelsége miatt nálunk bonyolítják megbeszéléseiket, az itteni szállodákban pihenik ki magukat.
– Több helyi vállalkozó is említette, hogy sok EU-pályázatot nyert a város. Melyek voltak ezek?
– Egyrészt vannak az állami támogatások, másrészt pedig az uniós pályázatok, mint például a laktanya-átalakítási program, a nyírszőlősi iskola építése, valamint a „humán strukturális program”, amelyek inkább a munkahelyteremtésre, hátrányos helyzetűek munkaképessé tételére helyezik a hangsúlyt, valamint hajléktalanellátásra is nyertünk 250 millió forintot.
Négy nagy programot fontos megjegyeznünk: Nyíregyháza szennyvízkezelési rendszerének teljes körű kiépítését, illetve a meglévő közművek rekonstrukcióját 15 milliárd forint értékben, az egész belváros átalakítását, a lakótömb-rehabilitációt, valamint a megyei hulladékgazdálkodási programot.
A lakóházépítés viszont szerintem túlságosan is nagy erővel folyik, nincs ennyi fizetőképes kereslet a városban. Tavaly ezerháromszáz lakás épült, ami a népességre vetítve háromszorosa az országos átlagnak.
– De tavaly értékesíteni is tudták ezeket a lakóházakat?
– Az elmúlt évben igen, de ebben az esztendőben visszaesett a társasházak eladása.
– A statisztikai adatok azt mutatják, hogy Szabolcs megyében a legnagyobb a munkanélküliség. Azonban az ide látogatók épp az ellenkezőjét állapítják meg, hiszen állandó építkezések, beruházások, fejlesztések tapasztalhatók. A város épül és szépül, amit tartós munkanélküliséggel nem lehet megvalósítani. Hogy látja ezt?
– Az igazán lényeges adat nálunk – akárcsak az ország egészében – nem is a munkanélküliségi ráta, hanem az, hogy a munkaképes korú népességnek alig több mint ötven százaléka dolgozik. Emellett a lakosság hat százaléka feketemunkából él, részint nem tud, részint nem akar legálisan dolgozni; őket nehéz visszaterelni a „fehér” munka irányába. Van egy uniós pályázatunk (1,3 milliárd forint), amely a szakképzés teljes átalakítását fogja eredményezni. Ez a program már elindult, öt szakképző intézetünk vesz ebben részt. A szakképzetlenek tudnak a legnehezebben elhelyezkedni, de sokuk dolgozik a feketegazdaságban.
– A román–ukrán–szlovák határ mentén nem lehet egyik napról a másikra felszámolni a feketegazdaságot.
– Nem, de ha tudunk rajta fehéríteni akár a vendéglátásban, kereskedelemben, akkor tegyük meg. Nemcsak a máért, hanem a holnapért, hogy ne legyen ellátatlan, kiszolgáltatott az egyén, ha nyugdíjba vonul. A fiatal értelmiségnél is látom az elhelyezkedés nehézségeit.
– Ön a polgármesteri munkája mellett a közelmúltig egy másik fontos funkciót is ellátott: lakásügyi kormánybiztos volt, és ebben a minőségében a Fészekrakó program létrehozója. Utólag hogyan látja ezt a programot, milyen előnyei és hátrányai voltak, miben változtatna ma?
– Meglátásom szerint a Fészekrakó program nem hasonlítható az előző ciklus programjához, hiszen akkor a jelzálog-hitelesítés forradalmi változást, mondhatni robbanást okozott a piacon. Nálunk a hitelkonstrukció változatlan maradt, de csökkent az adókedvezmény, miközben a gyerekvállaláshoz kapcsolódó támogatás a duplájára emelkedett – szinte forintra lebonthatóan –, így megváltozott a finanszírozási lehetőség. A Fészekrakó egy kiegészítő program, nem általános, a lakásépítés széles területére kiterjedő, átfogó fejlesztési terv.
– Annak indult, vagy azzá vált?
– Annak indult. De hangsúlyozom, hogy ez a program más jellegű, azoknak a fiataloknak szól, akik nem tudtak az előzőben részt venni. Országosan nyolcezer fiatalnak szántuk, és hatezren már éltek is a lehetőséggel. Ebből a szempontból szerintem sikeresnek mondható. Ugyanakkor még mindig vannak kimaradók, ennyiben nem vagyok elégedett a programmal. Márpedig támogatási módokra szükség van, ugyanis magam körül azt látom, hogy a harminc alatti fiatalok nem tudnak önerőből lakást vásárolni. A lakástámogatás korhatárának kiterjesztését még ebben az évben meg kell változtatni, és én ezt javasolni is fogom.
– Meg is teszik?
– Szerintem meg. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy ez megtörténjen. A használt lakásoknál szintén nagyon alacsonynak tartom az ötmillió forintot. Amikor a hirtelen döntést meghoztuk 2003-ban, akkor a jegybank megemelte az alapkamatot, és gyakorlatilag a támogatást kevesen tudták igénybe venni. Új dolog szintén a félszocpol, ilyen jellegű támogatás nem működik sehol a világon. Ha azt látjuk, hogy ha valahol visszaélésre van lehetőség, akkor lépni kell. Szerintem csak komfortos lakásra kellene hitelt biztosítani, illetve néhány kritériumot is meg kellene határozni, hogy ne olyanok éljenek a lehetőséggel, akik számára már a második lakást biztosítja a lehetőség. A lakbértámogatással többet kellene foglalkozni, hisz ez működik leginkább szektorsemlegesen. Ezt egyelőre nem fogadták el az önkormányzatok. Szerintem ez jelentené az igazi áttörést.
– Mi a meglátása az építőipar helyzetéről?
– Nehéz helyzetben van. Egy szegmense dübörög csupán: a közmű- és mélyépítés. A magasépítésben csökkennek az arányok, és meggyőződésem, hogy akárcsak Nyíregyházán, másutt is a felépített lakások jelentős része eladhatatlan vagy nehezen eladható – országosan körülbelül tizenöt százalék. Ma abban kell segíteni az ipart, hogy ne adja fel, vészelje át ezt az időszakot, hogy versenyképessé váljon. Szerintem 2006 elejére biztosan nagyobbat lendül majd a piac.
– Benne van még a lakáskérdésekben, kikérik a véleményét? Igazából miért húzódott vissza?
– Bevallom őszintén, hogy nem bírtam már azt, hogy mindig és mindent rajtam kérjenek számon. Én ezt társadalmi munkában végeztem, a polgármesteri teendők mellett, nem én voltam a „fő bűnös”. Mára a lakásügyekre kialakult egy hivatal, van egy felelős minisztere is, én pedig tudom vinni az életet tovább a saját városomban.
