– Mostanában több szombathelyi vállalat életében is szerkezetváltozás zajlott le; voltak, amelyek úgy döntöttek, hogy elköszönnek a várostól?
– Az egykori Remix vállalatunkat megvásárolta az Epcos, és a mai napig működteti, fejleszti a céget. A Styl Ruhagyárat megvette a Bäumler, és inkább úgy fogalmaznék – a mostanában hallható információk ellenére –, hogy szerkezetváltozás történt a vállalat életében. Tudniillik a Styl a magyar ruhaipar tradicionális cége, csökkentett munkaerő-állománnyal (ötszáz fő) ugyan, de tovább fog működni, rentábilis lesz. Meglátásom szerint az erős forint és az exportnehézségek a könnyűipart nálunk nagyon letarolták. A Marc cipőgyár is átvitte gyártását Ukrajnába, Romániába. Ezek következményeként olyan jellegű munkaerő szabadul fel most nálunk, amelyről nem tudom megmondani, hogy hol foglalkoztatható, mert az újonnan betelepült cégek más képzettségű dolgozókra számítanak.
– Akkor hol, és ki fogja ezeket az embereket foglalkoztatni?
– Az ezekről a munkahelyekről elbocsátott emberek pont az ötven év feletti réteghez tartoznak, tűzőnő, varrónő szakmával rendelkeznek, és már nehezen tudnak gyökeresen változtatni az életükön.
– Az EU-csatlakozás milyen folyamatokat eredményezett a város életében? A határ közelsége munkahely tekintetében is fellendülést jelenthet.
– A munkaerő árában (10-15 km-en belül!) háromszoros, négyszeres különbségek vannak az osztrák és a magyar munkaerő-kínálatában, ami nyilvánvaló gazdasági előnyökkel kecsegtet. Mivel nemcsak az osztrák–magyar vámhatár szűnt meg a csatlakozást követően, hanem a szlovák és a szlovén is, rendkívüli módon felgyorsult a térségben az észak–déli forgalom. Egyébként a rómaiak is azért telepítették a várost, mert fontos stratégiai ponton, a Borostyánkőút mentén feküdt, és ez már akkor is, kétezer évvel ezelőtt, meghatározta az észak–déli irányt. Úgy érzem, újra központi szerepet kaphatunk e tekintetben.
– A határok átjárhatósága milyen fejlődést eredményezett a nemzetközi közúti forgalomban?
– A tranzitforgalom ugrásszerűen – harmincöt százalékkal – növekedett a vámhatárok eltűnte óta. Azt gondolom, a lengyel–szlovák–szlovén áruszállítás egyszerűen „kijelölt” minket útvonalnak. Lehetőségeinket az is serkenti majd, hogy a megtelepedő ipar – ami Szlovákiában az autógyárakat, nagyüzemeket jelenti, és nagyrészt összeszerelésre épül – nálunk foglalja majd el a helyét. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy térségünk hamarosan a reneszánszát fogja élni.
– A teherforgalom növekedése azonban szükségessé teszi az infrastrukturális fejlesztéseket. Terveznek valamit ezen a területen?
– Országos viszonylatban 2013-ig vannak tervek az infrastruktúra fejlesztésére. Öt polgármester társammal együtt (Győr, Sopron, Zalaegerszeg, Szombathely, Nagykanizsa) arra kértük a kormányt, hogy az észak–déli tengely fejlesztését helyezze előtérbe, igazodjon az ipartelepítés üteméhez, mert ebben a térségben évtizedekre megoldhatnánk az ipartelepítés és munkahelyteremtés problémáját.
– A csatlakozást követően jelentkeztek beruházók is?
– Az első beruházás, amely a vámhatárok megszűnésének figyelembevételével jött létre, szeptemberben alakult, leginkább szerviz- és egyéb szolgáltatásokban kínál lehetőségeket. Ezt követte a Jabil Global Szerviz, amely mobiltelefonokkal kapcsolatos diagnosztikai szerviz- és egyéb tevékenységet végez, az egész Európára kiterjedő körben. Szintén a vámhatárok megnyílása teremtett erre lehetőséget. Első körben hétszáz munkahelyet biztosítanak a város számára, amit tovább bővítenének ezerkétszáz főre. Tavaly év végén adtuk el a telket nekik, és februárban már megtörtént az alapkőletétel. A floridai tulajdonos megelégedettségét fejezte ki nekem, hiszen riogatták őt az ügyintézés lassúságát illetően. Véleményem szerint megindult egy szerkezetváltás nálunk, ami újabb feladatok elé állít bennünket.
