Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Az ide érkező idegen számára úgy tűnik, Ajka kilábalt abból a mély válságból, amelybe a rendszerváltás idején került, s ma egy virágzó, a befektetők számára is rendkívül vonzó település.
– Hízelgő amit mond, ám azért nem ennyire szép a menyasszony – mondja Schwartz Béla polgármester. – Tény, hogy a 70-es, 80-as években virágkorát élő, Hild-éremmel kitüntetett város a rendszerváltást követően talán valamennyi hazai település közül a legnagyobb „vérveszteséget” szenvedte el, hiszen több mint 6 ezer munkahely szűnt meg néhány év alatt. A mélypont talán 1993–94-ben volt. Leépült a teljes korábbi struktúra, hiszen a keleti piacok beszűkültek vagy teljesen megszűntek, s Ajka döntően a nehéziparra épülő gazdasága gyakorlatilag összeomlott. A timföldgyártás a felére csökkent, s visszaesett az alumíniumkohászat is. A kilábalást, a talpra állást nehezítette, hogy a helybéliek ebben az időben valósággal menekültek városunkból. Kiváló szakmunkások, magasan kvalifikált mérnökök, orvosok, pedagógusok kerestek másutt boldogulást. Kétségkívül ez volt a legnagyobb veszteség. Sajnos még egy 2000-ben készült felmérés szerint is az ajkaiak mintegy 90 százaléka elvágyódik innen, s bár ez az arány az elmúlt évek során 75-80 százalékra csökkent, sok még a tennivaló a helyiek közérzetének javítása érdekében. Hosszú évek óta a legnagyobb gond a munkahelyteremtés, hiszen alapvetően az határozza meg minden család hangulatát, hogy van-e miből megélni. Míg a rendszerváltás előtt naponta sok százan jöttek dolgozni az ajkai üzemekbe, jelenleg mintegy ezren – ugyancsak naponta ingázva – más környékbeli városokban, többek között Pápán találnak munkát. Ez persze nem véletlen, hiszen a többi Veszprém megyei kisvárosban ezer lakosra számítva több munkahely van, mint nálunk. Ajka kimaradt abból a lakásépítési „bumm”-ból is, amely az elmúlt években szinte az egész országra jellemző volt. A bérlakás-állomány drasztikusan csökkent, ráadásul az évtizedekkel ezelőtt épült panelházak állapota folyamatosan romlik. Az önkormányzat és elődeim a 90-es évek elejétől nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy a helyzet megváltozzon. A kilencvenes évek elején megszűnt közel 6 ezer munkahelyből eddig egyébként mintegy ezret sikerült pótolni. A város északi részén egy 160 hektár területű ipari parkot alakítottak ki, amelybe immár tucatnyi vállalkozás települt, s kedvezményekkel segítették az Ajka más városrészében üzemet vagy üzemrészt vásárló társaságokat is. 2002-ben mi egy olyan programot hirdettünk meg, amely – megtartva a korábbi eredményeket – racionalizálja és dinamizálja a várost. A legfontosabb cél továbbra is a munkahelyteremtés. Négy év alatt 800–1000 új állást szeretnénk létrehozni. Tavaly csupán egyetlen önkormányzati programnak köszönhetően több mint 200 új munkahely jött létre.
– Mit találtak ki?
– Azt, hogy az új munkahelyek létrehozását anyagilag is honorálja a város. Erre a célra idén mintegy 50 millió forintot különítettünk el. A már tavaly megalkotott rendeletben kiemelt figyelmet fordítunk a különösen nehéz helyzetben lévő pályakezdőkre, valamint az 50 év fölöttiekre. Azt a munkáltatót, amely az említett korosztályokba tartozó dolgozót alkalmaz, munkahelyenként 250 ezer forintos támogatásban részesítjük. Meggyőződésem, hogy a foglalkoztatási gondok enyhítésére – s ez az egész országra igaz – csak akkor van esély, ha valóban a kor követelményeihez igazítjuk az oktatási és a szakképzési rendszert. Sajnos tény, hogy a rendelkezésre álló szabad munkaerő képzettsége ebben a térségben sem felel meg mindig a cégek elvárásainak. Ezért a közelmúltban úgy döntöttünk, hogy egy úgynevezett megyei oktatási klasztert hozunk létre, amely jelentős mértékben segítheti a gondok megoldását. A klaszter központja a tervek szerint Ajkán lesz. A rendszer úgy működik, hogy a klasztertag önkormányzatok és oktatási intézmények folyamatos együttműködés keretében összehangolják a cégekkel, hogy az adott időszakban milyen szakemberekre van szükségük. A vállalatok anyagilag is hozzájárulnak a képzéshez, ugyanakkor – s ez merőben más, mint a korábbi rendszer – az oktatásért felelős helyhatóságok, illetve iskolák pénzügyi felelősséget is vállalnak a „produktumért”.
– Ha a cégek nincsenek megelégedve, visszakövetelhetik a pénzt?
– Ahogy mondja. Méghozzá minden olyan tanuló esetében, akinek a képzését támogatták, s például elhagyja a pályát, vagy nem felel meg a követelményeknek. Nagyon bízom benne, hogy a klaszter jövőre már működőképes lesz. 2002-től igyekeztünk új alapokra helyezni, s lendületet adni az Ajkán évtizedekkel ezelőtt megrekedt lakásépítési programnak is. A közelmúltban a város négy különböző pontján családi és társasházak építésére alkalmas területeket jelöltünk ki és készítettünk elő. Mindemellett erőnkhöz és a rendelkezésre álló központi támogatásokhoz mérten szeretnénk felgyorsítani a szociális bérlakás-építési programot is. Néhány nappal ezelőtt elkészült Ajka első, húszlakásos fecskeháza, s két további, a közelmúltban megvásárolt épületben összesen mintegy 200 millió forintos költséggel további 60 szociális bérlakást alakítunk ki. Meggyőződésem, hogy az otthonteremtés elválaszthatatlan a munkahelyteremtéstől, hiszen jó szakembereket csak akkor vonzhat Ajka, ha a fészekrakás hátterét is biztosítja. 2003-ban egyébként teljesen átalakítottuk a lakásépítéssel és -vásárlással kapcsolatos támogatási rendszerünket. Jelenleg már egymillió forintos támogatásra pályázhatnak azok az ajkaiak, akik új lakást vesznek vagy építenek. Ennek 50 százaléka vissza nem térítendő támogatás, a másik fele pedig kamatmentes kölcsön, amelyet öt év alatt kell visszafizetni az önkormányzatnak. Mindemellett adókedvezményt kaphatnak nemcsak az új lakást építők, hanem mindazok, akik bővítik otthonukat, s ugyancsak adókedvezménnyel támogatjuk a közműfejlesztésekben résztvevőket. A panelprogram keretében évente mintegy 60–80 lakást szeretnénk felújítani.
– Szükség volt–e megszorításokra annak érdekében, hogy az önkormányzat forrásokat teremtsen az elképzelései megvalósításához?
– Amikor 2002-ben áttekintettük a költségvetést, nyilvánvalóvá vált, hogy a kor követelményeihez csak úgy tudunk alkalmazkodni, ha a mozgásterünket növeljük. Ez elsősorban több pénzt jelent, amit manapság egyre nehezebb előteremteni. Úgy döntöttünk – s ez a programunkban is szerepelt –, hogy racionalizáljuk az ingatlangazdálkodást, átstrukturáljuk az adórendszert annak érdekében, hogy oda tudjunk többet adni, ahol az a legjobban hasznosul. A többszörösére emeltük és a piaci árakhoz igazítottuk például az önkormányzati tulajdonban lévő belvárosi üzletek bérleti díját. Olyan területeket igyekeztünk feltárni, amelyek jól értékesíthetők. Időnként persze népszerűtlen intézkedéseket is kellett tenni. Az ajkai Tesco a város északi határában például egy olyan többhektáros területen épült fel, amelyen korábban kiskertek voltak. A bérlők csekély összeget fizettek a területekért az önkormányzatnak, a Tesco Globál 300 millió forintos vételárat ajánlott. Hosszas egyeztető tárgyalások után – úgy gondolom –, sikerült megértetni a bérlőkkel, hogy a város és valamennyiünk érdeke ez a tranzakció. Ráadásul ők másutt hasonló adottságú területekhez jutottak. A belvárosba parkolóautomatákat telepítettünk, elsősorban nem a bevétel miatt, hanem mert már lehetetlen volt közlekedni.
– Neuralgikus pont lehet az oktatás és az egészségügy.
– A 9, 5 milliárdos büdzséből csak akkor lehet kijönni, ha ezt a két területet is arra ösztönözzük, hogy racionálisan gazdálkodjon. Ami az oktatási intézményeket illeti, a csökkenő gyereklétszám miatt – amely elsősorban a külső kerületekben tapasztalható – egy belvárosi iskolát egy külvárosival vontunk össze. Mindemellett igyekszünk forrást teremteni minden jó kezdeményezéshez, jelentős összegeket áldozunk például a karbantartásra és a felújításra, de azt mondjuk, ehhez minden intézménynek saját forrásokra is szüksége van. Teremtsd elő, gazdálkodd ki az elképzelésed megvalósításához szükséges legalább 30 százalékos önrészt, a többit hozzáteszi a város. Az egészségügy átalakítása még ennél is bonyolultabb feladat. Meggyőződésem, hogy csak akkor lesz rend ezen a területen, ha az elvégzett teljesítményhez rendelik a finanszírozást. Tulajdonképpen nem is az a fontos, hogy lesz-e privatizáció vagy sem, sokkal inkább az, hogy végre létrejöjjön egy korszerű, valóban nyugat-európai típusú biztosítási rendszer. Egy önkormányzat önmagában ezen a területen nem képes csodákra. Van egy a 70-es évek elején épült, eredetileg több mint 500 ágyas kórházunk, ahol a korábbi években jó néhány vezető váltotta egymást. A fenntartási költsége nagyon magas – jórészt a horribilis energiaszámla miatt –, ezért már kétszer kellett konszolidálni, jóllehet az ágyszám az elmúlt időszakban jelentősen csökkent. Az energiafelhasználás csökkentése érdekében szükség lenne többek között a nyílászárók cseréjére és egy sor más kisebb-nagyobb átalakításra, beruházásra. Ezt azonban kizárólag saját erőből nem tudjuk megoldani. A közelmúltban úgy döntöttünk, hogy a rendelőintézetünket – jelentős kedvezményekkel – az ott dolgozó orvosoknak értékesítjük, és a befolyó pénzt kizárólag a kórház fejlesztésére fordítjuk.
– A befektetők számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen területeket és milyen infrastruktúrát kínál a város.
– Ajka egyik nagy előnye, hogy a Dunántúl szívében helyezkedik el, alig több mint 100 kilométerre a magyar–osztrák–szlovák hármas határtól, 150 kilométerre a fővárostól és 80 kilométerre olyan jelentős iparral rendelkező nagyvárosoktól, mint Győr, Székesfehérvár vagy Tatabánya. A vasúti kapcsolatunk kiváló, hiszen a Budapestről Szombathelyre, illetve az adriai kikötőkig vezető fővonal villamosított. Jó esély van arra is, hogy 100 kilométeres távolságon belül a közeljövőben két repülőtér is kiépül. Nagyon bízunk benne, hogy a közeljövőben tovább folytatódik a város északi határánál lévő 8-as főközlekedési út korszerűsítése, illetve megépül az észak–déli összeköttetést biztosító M9-es autóút is. Az érintett területek polgármestereivel együtt lobbizunk azért, hogy a kétszer kétsávossá fejlesztendő 8-as út korszerűsítése az osztrák határ felől is megkezdődjön. Az egyik legvonzóbb ipartelepítési célpont az immár teljes egészében magántulajdonban lévő Új Atlantisz Ipari Park lehet. Itt nemcsak teljes infrastruktúrát, hanem a leendő beruházáshoz komplex, úgynevezett egyablakos szolgáltatást találhat a leendő befektető. Csábítva a beruházókat, az ipari parktól délre a város felé az önkormányzat is kialakított egy 20 hektáros, zöldmezős beruházások megvalósítására alkalmas területet. A közvetlenül a főútvonal mellett fekvő részeket 20–23 euróért kínáljuk négyzetméterenként, míg az úttól távolabb esőket 7–10 euró között. Mindkét helyen az építményadó évente mindössze 50 forint négyzetméterenként. Az említetteken kívül a város egyéb részein is vannak kedvező adottságú beépítetlen belterületi telkek.
– Ajka-szerte abban reménykednek, hogy a városba települ egy nagy autóipari óriás, kihasználva, hogy Ajkán az iparágnak már ma is jelentős szakmai múlttal rendelkező beszállító cégei vannak.
– A tárgyalások tényét megerősíthetem, de nem szeretnék elhamarkodott bejelentést tenni, hiszen, mint ahogy az általában lenni szokott, egy nagybefektető számos helyszínt vizsgál meg, rendkívül körültekintően. Reméljük, hogy az eddigi erőfeszítéseinket siker koronázza, és valóban Ajkára esik majd a választás. Mindenesetre a város az ipari parkkal együttműködve akár több száz hektárnyi kiváló infrastruktúrával rendelkező szabad területet is tud biztosítani egy ilyen beruházáshoz. Mindemellett a közelmúltban létrehoztunk egy olyan, a helyi autóalkatrész-gyártókat és beszállítókat tömörítő klasztert, amely valóban kiváló hátteret teremthet egy ilyen nagyszabású beruházáshoz. Ajka tehát ismét fölfelé tart, s ha a világ- és a magyar gazdaságtól lendületet kap, néhány éven belül ismét egy virágzó és polgárai számára is vonzó várossá válhat. Az biztos, hogy az ajkaiak – beleértve a város vezetését – mindent megtesznek ennek érdekében.
