Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Akemi Takeya, aki táncot, zenét, színészi játékot és költészetet tanult Tokióban, jelenleg elismert koreográfusként Bécsben él. A Carlotta Ikeda társulatában is megfordult táncos azok közé a művészek közé tartozik, akik a távol-keleti tánckultúra és esztétika alapjain egy teljesen eltérő formanyelvet hoznak létre. Számára a "ka cho fu gessu" magától értetődő fogalom, melynek munkáiban megpróbál olyan jelentést adni, melyet mi is megérthetünk. Koreográfiáit legkönnyebben úgy képzelhetjük el, mint egy csomag kártyát, amelyben a lapok a virág, a madár, a szél és a Hold. Ennek a négy elemnek a keverése során újabb és újabb kombinációkból születik a művészi kifejezésmód.
A Trafóban november 22-én és 23-án 20 órakor bemutatásra kerülő Drowning Fish című táncjáték kaput nyit a kortárs japán kultúrára, amely a hagyomány és a progresszió között ingadozik, miközben folyamatosan befogadja a nyugati hatásokat. Egy sokrétű tehetség kitűnő hanggal, muzikalitással és színpadi kifejezőkészséggel Európába költözik, hogy aztán hosszú és fájdalmas csatákat vívjon önmagával identitásáért, és ebből később koreográfiákat alkosson. A darab - melynek forrását a művész álmai alkotják - tükröt tart ennek a folyamatnak, amelyben az egzisztencia, a személyiség a gondolkodás mind kimozdítható és bizonytalan. Arthur Rubinstein zongorajátékára táncolva a realitásból egy álomszerű világot alkot, melyben a stílusok gazdag skáláját alkalmazva a szemünk láttára alakul át fuldokló halból karizmatikus táncossá.
A darab 1999-ben első díjat kapott az ausztriai táncfesztiválon.
