"A XX. század a motorokkal kezdődött és a számítógépekkel végződött. Űrhajó is lett, meg tv, közben a sok hazugságtól megszakad a szív és a tudat. A tudást felváltotta az információ, az emlékezet a feledésbe merült. A XXI. század tíz évvel korábban kezdődött el, mint várták, de azoknak, akik ezt nem vették észre, ennyivel hosszabb lesz."
Bernáth/Y, Gépszava, 2001.
E ritkán látható varieté a mai, percről percre megújuló technikát próbálja meg használni, s ezáltal a színpadon megvalósíthatatlan jelenetek és látványok megszámlálhatatlan sokaságával gazdagodik. Az előadás fő irányvonala a technikai újításokon keresztülvitt, kreatív, művészeti megnyilatkozás, mely elsősorban a mai generációhoz szól. A jelenkor tükréből betekintést ad a futurisztikus és kissé utópisztikus jövőképbe, amely a mai kor szülöttjeit egyre inkább hatása alá vonja. Az alkotók a lehető legtöbb, színpadon még be nem mutatott technikai formát szeretnék felsorakoztatni, gépeket az emberek helyett és embereket a gépek szolgálatába állítani, párhuzamot teremtve az 1920-as években kialakult gépesítési törekvésekkel. Az előadás műfajára talán a múlt század első felében és napjainkban is meghatározó szerepet játszó stílusai, a futurizmus és a konstruktivizmus a leginkább találó. A techno-varieté keretében hang- és fényeffektusok, a színek és mozgásvilág egyedi ötvözésével igyekeznek a művészek a produkciót látványossá és szórakoztatóvá tenni.
"Torkig vagyunk a kortárs színházzal (verses, prózai vagy zenés egyre megy), mert ostobán ingadozik a történelmi témák zagyva vagy plagizált feldolgozása vagy fényképszerű reprodukciója közt: részletekbe vesző, lagymatag, analitikus és sekélyes színház ez, legföljebb a petróleumlámpa korához ér föl."
Filippo Tomaso Marinetti: A Varieté, 1913.
