Egyes adásvételek során nem csupán a közös költség meg nem fizetése, hanem a közüzemi díjak ki nem egyenlítése miatt állhat fenn tartozás, ezek összességében akár több százezer forintra is rúghatnak. Az ügyvédi kamarák ezért arra hívták fel tagjaik figyelmét, hogy a szerződésben külön is rögzítsék: az eladó dokumentálta, nincs semmilyen tartozása az adott lakással kapcsolatban. Nem elég tehát azt megfogalmazni, hogy a vétel tárgya per-, teher- és igénymentes, hanem szükséges annak a leírása is, hogy a felek közösen leolvasták az órákat, esetleg más úton meggyőződtek arról hogy az eredeti tulajdonosnak nincs díjhátraléka. A vevő tehát meglehetősen kényelmetlen helyzetbe kerülhet akkor, ha díjhátralék miatt egyszerűen megszüntetik a közüzemi szolgáltatást. Hiába hivatkozik arra, hogy ő csupán a birtokba lépéstől köteles állni az ingatlan terheit, a bonyodalmaktól tartva többnyire fizet.
Szerződéskötés során gyakran kérik az ügyvédtől a felek: a tényleges vételárnál kevesebbet rögzítsen az okiratban, hogy alacsonyabb összegű illetéket vagy adót kelljen leróni a vevőnek, illetve az eladónak. A vagyonátruházási illeték különböző sávoknak megfelelően néhány százalék lehet, míg a személyi jövedelemadó egységesen 20 százalék. Nem vitás, mindkét közteher elég magas, a törvény kijátszása azonban nem mindig hozza meg a várt eredményt. Az illetékhivatalnak ugyanis lehetősége van arra, hogy becsléssel állapítsa meg az illetéket, a hivatali határozat ellen pedig ritkán lehet eredményes jogorvoslatot előterjeszteni.
Arra is számos példa van, hogy az eladó egyáltalán nem tesz eleget adóbevallási kötelezettségének. Sok esetben - akad ilyen érvelés - „nincs is tisztában" az adózás rendjéről szóló törvényen alapuló kötelezettségével. Ám a jog nem tudása senkit nem mentesít, így az adót le kell róni, a bírságot meg kell fizetni. A törvényesség érdekében az előírásokat a szerződésben kell rögzíteniük az ügyvédeknek, ily módon ugyanis kizárható a szerződés hiányosságára való hivatkozás.
Baranyi Róbert, ügyvéd
