A régi aranyérmék jó részének numizmatikai értéke van, ami jócskán meghaladja a bennük lévő színarany értékét. Például egy Apafi Mihály által vert erdélyi 10 dukátost nem a benne lévő 34 gramm arany miatt vesznek meg 20 ezer euróért. Alapvetően azonban az utóbbi kétszáz év forgalmi érméi a színsúly-értékükön forognak. Mivel Európa legtöbb országában az aranyérmék az első világháború kitöréséig közforgalomban voltak (Svájcban 1950-ig, Angliában a világháborús szünet után 1931-ig), milliószámra maradtak meg és inflációs időszakokban (mint nálunk 1946-ban) átmenetileg ismét átvették a pénz szerepét.Világszerte a leggyakrabban előforduló aranyérme a 20 frankos arany, amelyet sokan Napóleon-aranynak neveznek. Verését még I. Napóleon kezdte meg (6,456 grammos súlyban, 900 ezrelékes finomsággal), de igazán III. Napóleon uralkodásától terjedt el. (1871 után már nem a császár, hanem a Harmadik Köztársaság jelképe díszítette a hátlapját.)1867-ben a Párizsban megelakult Latin Érmeunió szinte a világpénz rangjára emelte, amikor Franciaország mellett Belgium, Svájc, Olaszország is áttért a frankalapú aranypénzrendszerre. Ehhez később a balkáni államok is csatlakoztak, így a franknál jóval ritkábban feltűnő 10 és 20 dínárok, drachmás, lejes és levás aranyérmék is hasonló értékűek. A svájci 20 frankos - az úgynevezett vreneli - az utóbbi évtizedekben hagyományosan 2-3 százalékos felárral forog a frankhoz képest. (Hasonló felára van újabban az orosz II. Miklós-ötrubeleseknek is, a nosztalgikus hajlamú orosz befektetők miatt.)Magyarországon még gyakoribbak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia aranyérméi, a 10, 20 és a 100 koronások. A Monarchia 1892-ben tért át az aranypénzrendszerre, a korábbi ezüstforintot 1:2 arányban váltották át aranykoronára, miközben súlyalapon a 4,2 forint=10 korona lett volna indokolt. Ebben az időben Európában nem kellett sokat bajlódni az átváltási árfolyamokkal, 20 aranykorona 21 frankot ért, a font pedig 24 aranykoronát, évtizedeken keresztül...A kiegyezés után volt külön magyar pénzverés (az aranypénzeket jórészt Körmöcbányán verték, erre utal rajtuk a KB verdejel), csak a pénz mérete és finomsága volt azonos, még a hátlapon található Ferenc József-portré is eltér a bécsi és a körmöci érméken. No meg a peremirat, az osztrákon a Viribus unitis (Egyesült erővel), a hazain a Bizalmam az ősi erényben volt olvasható. 1870-1892 között az aranyfrankokkal "kompatíbilis" érméket, arany 4 és 8 forintosokat is vertek (szerepelt is rajtuk a 10 és 20 frank megjelölés is), ám ezek inkább a külfölddel folytatott forgalomban vettek részt, hiszen a forint alapvetően ezüstvaluta volt. (Ezeknek máig van némi numizmatikai feláruk.) A koronás aranyak közül a százas igazán dekoratív, 30,5 grammszínsúlyú darab, a magyar változat értékesebb, mint az osztrák. Ha véletlenül 1908-assal találkozunk (ebből 16 023 darabot vertek), inkább a gyűjteménybe helyezzük!Az aranykorona használata egyébként máig megmaradt a magyar mezőgazdaságban. A földek minőségét még mindig az 1890-es években aranykoronában meghatározott kataszteri tiszta jövedelem jelzi. Egy hektáronként 20 aranykoronás föld értéke akkoriban az éves jövedelem hússzorosa, vagyis 400 korona volt. Ez a 122 grammos aranyértéken számolva ma 1 millió 70 ezer forintnak felel meg, ami szinte pontosan egybeesik a dunántúli termőföldárakkal.Angliában mindmáig verik a sovereign-nek nevezett érmét, amely a mindenkori uralkodó képét viseli. Ez 1931-ig forgalmi pénz volt (az egyfontos arany 4,5 dollárnak felelt meg, ám 6,7 grammos színsúlya ma már 300 dollárt, illetve csaknem 200 mai fontot ér), azóta már ez a brit befektetési érme. Effélével szinte minden aranybányászattal bíró ország rendelkezik. Legismertebb a dél-afrikai Krüger rand, amely éppen egy uncia 999-es finomságú aranyat tartalmaz. Sokáig ez volt a világ legfinomabb pénze (verését az apartheiddel szakító rendszerváltás utáni Dél-Afrika is folytatta, bár Krüger apó nem volt éppen a faji egyenlőség élharcosa...), ám mára már hasonló a kínai pandás, a kanadai juharleveles, az ausztrál kengurus és a 100 euró névértékű, a Bécsi Filharmonikusok tiszteletére kibocsátott unciás érmék finomsága is.Amerikában a régi, indiánfejes 10 és a címerállatot, a fehérfejű rétisast ábrázoló 20 dollárosok a legnépszerűbbek, az 1929-ig vert utóbbi mai ára - hiába, az infláció - 1300 dollár felett van.A második világháború utáni Bretton Woods-i pénzrendszer - amely 1972-ig 35 dollárban stabilizálta az unciánkénti (31,1 gramm) aranyárat - csak a jegybankok számára tette lehetővé, hogy a dollárt aranyra váltsák, így az aranyérmék csak emlékpénzként funkcionáltak. Az 1946-ban bevezetett forint is rendelkezett - inkább csak elvi - aranyértékkel, régiesen aranylábbal. Egy kilogramm színarany 13 211 forinttal volt egyenlő - papíron -, így jött ki a 11,74 forintos forint/dollár kurzus, amelyet persze csak Budapesten tartottak számon. A kis példányszámban kibocsátott forintos aranyérméket mindenesetre ez alapján verték, 1961-ben Liszt és Bartók, 1966-ban Zrínyi, 1967-ben Kodály és 1968-ban Semmelweis tiszteletére. A Zrínyi ezresből alig 330, a Semmelweisből 7000 példány készült. Bár mindkettő 75,7 gramm aranyat tartalmaz - ezzel Európa egyik legnagyobb aranyérméi -, de az előbbi 2 millió, utóbbi mindössze a súlyának megfelelő 700 ezer forintot ér. A rendszerváltás után az MNB szakított az elméleti pénzlábbal, és egyre nagyobb névértékű aranyérméket bocsátott ki, általában évente egyet, 3-10 ezer példányban és többnyire két dukát súlyban (6,9 gramm). Kivétel a 2001-es millenniumi 100 000 forintos, amely igazi unciás arany, ráadásul mindössze 3000 darab készült belőle, így értéke legalább 20 százalékkal meghaladja aranyárát. Aki kézbe veszi, megérti, miért vonzóbb egy szép érme, mint egy sima tömb...
Korányi Tamás G.