Mostanában minden részvény árfolyama esett, egyeseké drasztikusan, másoké kevésbé. Az osztalékpapírok relatív teljesítménye például a legtöbb esetben jobb, mint a BUX vagy akár a kisebb cégeket ábrázoló BUMIX indexeké, vagyis valamelyest működött menekülőpapír-funkciójuk. A "menekülőpapír" kifejezés arra vonatkozik, hogy a befektetők lefelé tartó, azaz bessz-piacok, válságok idején hajlamosak előnyben részesíteni az olyan társaságokat, amelyek nyereségük jelentős részét évente visszajuttatják a részvényeseknek.
Az osztalékpapírok árazását nagyrészt a mindenkori öt- vagy tízéves kockázatmentes (állampapír) hozamok határozzák meg, amihez képest az egyes társaságok eredménytermelési képességének biztonsága, a gazdálkodás kiszámíthatósága vagy épp a részvény eladhatósága alapján különböző mértékű diszkontokat szokás alkalmazni. Ez rögtön világossá teszi azt is, hogy milyen nehézségekkel szembesül ma, aki tisztességesen meg akarja határozni egy osztalékpapír értékét. A világgazdaság és a pénzügyi rendszer válsága nemcsak a társaságok gazdálkodási környezetét teszi kiszámíthatatlanná, de maguk a kockázatmentes hozamok is jelentős kilengéseket mutatnak, sőt a múlt héten láthatóan számos befektetőben kételyek ébredtek, hogy a magyar állampapírokra egyáltalán ráillik-e a kockázatmentes jelző. A hazai állampapírhozamok ugyanis egyrészt meredeken emelkedtek, másrészt napon belül is jelentősen ingadoztak.
Mivel példátlan válságról van szó, a befektető a hagyományos értékelési módszerek mellett vagy helyett bizonyos mértékig improvizálásra kényszerül és az új piaci tendenciáknak megfelelő szempontokat is kénytelen alkalmazni. Az utóbbi hetekben a készpénz rendkívül felértékelődött, amitől a befektetők hozamelvárásai jelentősen emelkedtek. Emellett megnőtt a rettegés és a biztonságra törekvés, a bizalmatlanság. Lehet, hogy ezek csak átmeneti jelenségek, de most még nem látszik, hogy az átmenet mennyi ideig fog tartani.
A cégek eredménytömegét ugyanolyan alaposan meg kell vizsgálni, mint eddig, új szempontként azonban különös súlyt kap a hitelállomány, a finanszírozhatóság, a pénzügyi költségek emelkedése, az esetleges bedőlés esélyének tisztázása. Jó hír, hogy az utóbbit a Budapesti Értéktőzsde osztalékpapírjai esetében kizárhatjuk. Sem a legnagyobb, a Magyar Telekom, sem a két áramszolgáltató, az ElLMŰ és az ÉMÁSZ működése nincs veszélyben, a Zwack pedig alacsony hitelállománnyal működik, hasonlóan az Állami Nyomdához. Az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó Graphisoft Park pedig éppen a múlt héten jelentette be, hogy bővítette hitelkeretét.
Bár egy válság a lakosság teherbíró képességét is csökkenti, általánosságban azok a cégek a legstabilabbak, amelyek esetében jelentős a lakossági vagy állami vásárlók súlya a vállalatiakkal szemben. Ezenfelül pedig az olyan termékeket árusító társaságok profittömege látszik biztosabbnak, amelyek a családi és vállalati költségvetések megnyirbálásakor a lista alján helyezkednek el. A Zwack - mint italgyártó - ilyennek tűnik, bár egy sörgyár még biztosabb lenne, azt viszont a Heineken Brau ügylet óta nem kínál a budapesti tőzsde. A Zwack üzleti éve március végén zárul, vagyis egy kibontakozó recesszió hatással lehet a forgalmára, ezáltal jobban érintheti a soron következő osztalékot, mint a többi cégét. Az italgyártó így is 1500-2000 forint közötti összeget fizethet osztalékként, de a többi cégtől eltérően majd csak szeptemberben.
Forgalom szempontjából az áramszolgáltatók stabilnak minősülnek, az államilag szabályozott árrés azonban a következő években bizonyos kockázatokat hordozhat a nyereségükre nézve. Egyelőre azonban ezek a társaságok nagyon jó megtérülést kínálnak. Az Émász idei év után várható, óvatos becsléssel is 2600-2800 forintos osztalékával számolva 16-17 százalékos osztalékhozammal volt kapható a múlt hét végén, ráadásul, mivel a kifizetés nyolc hónap múlva esedékes, a hozam még magasabb. A jóval kevésbé likvid Elmű esetében is hasonló értéket kapunk, amennyiben a budapesti cég a tavalyi 60 százalék után ismét a profit 90 százalékát juttatja vissza a részvényeseknek.
A Magyar Telekomnál veszélyforrás lehet a finanszírozási költségek emelkedése, a távközlési költés jelentős visszaesésétől azonban aligha kell tartani. 74 forint osztalékra lehet számítani, a kifizetést egyedül az veszélyezteti, ha jelentősebb akvizíciót hajtana végre a társaság. Ezt viszont középtávon ellensúlyozná a profit növekedése. A Telekom az ötéves hozam múlt heti szintjének megfelelő, 11 százalék körüli hozamszint mellett volt megvehető csütörtökön, 13 százalék körüli mellett pénteken, és esetében is érvényes, hogy az idei hozam az egy évnél közelebbi (júniusi) kifizetés miatt ennél magasabb.
Az Állami Nyomda osztalékalapja a cég állami megrendelései és kevésbé konjunktúraérzékeny tevékenysége révén szintén viszonylag védett maradhat. A nyomda vezetése az utóbbi időben azonban az osztalékkal szemben inkább a cég növekedési lehetőségeire koncentrál, az ehhez szükséges nagyobb akvizíció azonban egyelőre várat magára. A társaság tavaly 40,40 forintot fizetett részvényenként (az új névértékre vetítve), vagyis a 650 forintos árfolyam nem csak az osztalékra van kihegyezve, tartalmaz egy kis növekedési prémiumot is.
A fejlett piacokon a gyógyszergyárak is jó osztalékfizetőnek számítanak, itthon azonban ez másként alakult: az Egis régóta fix 120 forintot fizet, ami egy százalék körüli, elhanyagolható hozamnak felel meg, a Richter pedig az elmúlt évek osztalékemelése ellenére sokkal inkább növekedési, illetve az utóbbi időben felvásárlási sztorinak tekinthető. A nagyobbik tőzsdei gyógyszergyár által kifizetett osztalék sem éri el az árfolyam két százalékát, ami a tíz százalék feletti állampapírhozamok mellett önmagában aligha jelent komolyabb vonzerőt. Pénteken 10 000 forint alatt is lehetett Mol-részvényt kapni, ami elvileg már eléggé tetemes, 8,8 százalékos osztalékhozamot jelentene...
Molnár Gergely