A kis- és középvállalatok forrásigényét számos esetben nem tudja kielégíteni a bankszektor, akármilyen ígéretes is lehet ugyanis egy vállalkozás, a pénzintézetek erős kritériumrendszerén sokszor nem mennek át a kockázatosabb hitelbírálatok. A megoldást az ilyen cégek számára azok a tőkebefektetők jelenthetik, akik hajlandóak felvállalni a finanszírozó szerepét, sőt legtöbbször tevékenységük nem merül ki a tulajdoni részesedésért nyújtott tőke biztosításában, hanem részt is vállalnak a vállalkozás irányításában. Az utóbbi kifejezetten fontos lehet, hiszen ezek a tapasztalt szakemberek tudásukkal, kapcsolatrendszerükkel is támogatják a menedzsment munkáját, ez pedig legalább olyan fontos lehet, mint a pénzügyi segítség. Az ilyen tőkebefektetők nem az osztalékhozam maximalizálásában érdekeltek, hanem a vállalat minél gyorsabb fejlődésében és értéknövekedésében. Éppen emiatt türelmesek, jellemzően három–hét éves távlatban gondolkodnak, mielőtt értékesítenék tulajdonrészüket. A magántőke tehát új termékek kifejlesztésére, új technológiák bevezetésére, a forgótőke bővítésére, felvásárlásokra vagy a cég mérlegének javítására nyújthat fedezetet. Ezen belül pedig a kockázati tőke – amely szigorúan véve csupán egy részhalmaza a magántőkének – a cégek indításához, terjeszkedéséhez vagy éppen a fejlesztésekhez ad segítséget vagy a tulajdonossal társulva finanszíroz egy korai fázisban levő vállalkozást.
