Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miközben az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában cégek sora (Converty First, Neuma, Legacy Benefits Corp.) szakosodott arra, hogy magánszemélyek életbiztosítási kötvényeit megvásárolják, Magyarországon a biztosítók szerint ma még nem alakult ki az életbiztosítási kötvények másodlagos piaca. Pontosabban intézményesített formája bizonyosan nincs, hiszen - mint Marczi Erika, a Groupama Biztosító Rt. életbiztosítási igazgatója elmondta - azt a biztosítóknak nem kell vizsgálniuk, hogy miért változik meg egy életbiztosítási szerződésen belül a szerződő (díjfizető), illetve a kedvezményezett személye. (Ennek az esetek többségében persze inkább az adókedvezmény kihasználása a célja.)
Ténykérdés ugyanakkor, hogy az életbiztosításokban fekvő befektetések bizonyos szempontból forgalomképesek, igaz, ehhez általában a biztosított élethelyzetében történő jelentős változásra van szükség. Ezek azok a pillanatok, amikor egy-egy ügyes befektető jó hozam reményében "lecsaphat" az életbiztosítási kötvényekre, megvásárolva az eredeti tulajdonosától.
A kevésbé humánus eset, amikor kiderül: a biztosított bizonyíthatóan gyógyíthatatlan betegségben szenved. Ebben az esetben számára alternatívát jelenthet, ha kötvényét a haláleseti szolgáltatás díjmértéke alatti áron eladja, s a kapott pénzből megteheti a szükséges előkészületeket, javíthatja az orvosi ellátásának színvonalát, vagy - például egy föld körüli úttal - megszépítheti az utolsó időszakot. A kötvényt megvásárló befektető számára egyszerű kockázati életbiztosításnál ugyanakkor kockázatot jelent, ha az ügyfél túléli a szerződés időtartamát - ezt azért ne gondoljuk tovább...
A másik kockázat, amivel ebben az esetben a szerződést átvevő befektetőnek számolnia kell, hogy a biztosítók igen szigorúan vizsgálják azt, hogy ügyfelük a biztosítás megkötésének időpontjában már tudatában volt-e gyógyíthatatlan betegségének - ebben az esetben ugyanis a biztosítót nem terheli fizetési kötelesség.
Az életbiztosítások másodlagos forgalmának "emberibb" oldalát az jelenti, amikor a biztosított átmeneti pénzzavar miatt kényszerül arra, hogy életbiztosítási kötvényét pénzzé tegye. Ebben az esetben - ha vegyes életbiztosításról van szó - az üzleti lehetőséget az jelenti, hogy a biztosítás visszavásárlási értéke (az az összeg, amit a biztosító fizet a szerződésért, ha neki kínálják fel) lényegesen alacsonyabb, mint a biztosítás tartaléka, illetve a vélelmezhető szolgáltatási összeg a szerződés megszűnésekor. Ekkor a befektető a két érték közötti árat kínálva juttat nagyobb összeget a biztosítottnak, ő maga meg kivárja, amíg a szerződés lejártakor a magasabb elérési összeghez jut.
Marczi Erika szerint a kérdés ma azért időszerű Magyarországon, mivel a közel 2 millió életbiztosítási szerződés közül sok olyan, 1990 után kötött vegyes életbiztosítás van forgalomban, amelyek a magas inflációs környezetben igen magas technikai kamatlábat tartalmaznak. A fentiek miatt sok olyan szerződés "elérhető" amelynek díjtartaléka és visszavásárlási értéke között akár 10 százalékos különbség is van. A biztosítási kötvénybefektetők fő versenytársai maguk a biztosítók, akik "kihagyhatatlan" ajánlatokkal cserélik le ügyfelük korábbi magasabb technikai kamatlábbal rendelkező szerződéseit.
Miután a Pénzügyminisztérium az életbiztosítások technikai kamatlábának maximumát 2004. április 1-jétől 4 százalékról 2,9 százalékra szállította le, elvben elképzelhető lehet, hogy nemrég kötött, visszavásárlási értékkel még nem rendelkező biztosítást is megszerezzenek az igazán hosszú távban gondolkodó befektetők: a biztosítók kimutatásai szerint az első két év során a szerződések 25-30, a harmadik év után - az első visszavásárlási lehetőségkor - további 10 százalék kerül kifizetésre. Megnő a visszavásárlási igény a karácsonyi időszakban, de iskolakezdéskor is.
