Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt hetekben számos fórumon vitatták meg a szakemberek az úgynevezett negyedik pillér tervet. Ezeken a vitákon visszatérő bírálatot kapott a nyugdíjpénztárak befektetési politikája. A rendszer bírálói szerint a pénztárak túlzottan kockázatkerülő magatartása (is) oka annak, hogy a magyar tőkepiaci befektetésekben egyre kisebb részarányt képvisel a tőkepiaci befektetési terület. A kérdéssel kapcsolatban kértük ki Fórizs Sándornak, az Évgyűrűk Magán-nyugdíjpénztár elnökének véleményét
- Mit szól a rendszeres bírálathoz?
- Kétségtelen tény, hogy az elmúlt két év jelentős emelkedést okozott a Budapesti Értéktőzsdén, és így hangosan követelhető a többet kockáztató befektetési stílus, a részvényarány növelése. Néhányan úgy vélik, ezen magasabb kockázatvállalást strukturális módosításokon keresztül kell kikényszeríteni, mivel csakis új versenytársak teremtése kényszerítheti arra a pénztárakat, hogy változtassanak eddigi politikájukon. Új versenytárs lehet például a negyedik pillér vagy a lengyel típusú nyugdíjalap.
- Miért gond a verseny?
- Úgy vélem, az új pillérek bevezetése, a lengyel típusú szabályozás kialakítása előtt érdemes néhány alaptézisre is figyelemmel lennünk, mivel ellenkező esetben abba a klasszikus hibába eshetünk, hogy kedvező múltbeli piaci teljesítmény tükrében követelünk változásokat a befektetési politikában. Kiindulási alapunk nem lehet más, mint hogy a magyar lakosság pénzügyi kultúrája alapvetően kockázatkerülő megtakarításokra épül. A lakossági megtakarításokon belül a részvényarány 1,7 százalék, a polgárok négy éve nettó részvényeladóként vannak jelen a piacon -és ez igaz az elmúlt két év igen pozitív részvénypiaci környezete ellenére is. A hazai tőzsdei részvényeknek mindössze 3,9 százalékát birtokolja a lakosság. Ehhez a mutatószámhoz azonban hozzájárul az is, hogy a teljes hazai befektetési alap eszközérték 9,9 százaléka van részvényalapokban, márpedig a befektetési alapok eszközértékének 73 százaléka jelenleg a lakosság birtokában van. A fenti adatokkal összehasonlítva - a 2004. évről eddig publikált adatok szerint - a magyar nyugdíjpénztári vagyon 12-14 százaléka van részvényekbe fektetve. Ezeken a számokon végigtekintve megállapítható, hogy a pénztárak a lakossági elvárásokhoz képest nem konzervatív befektetők.
- Ettől függetlenül messze még a nyugat-európai arány...
- A hazai nyugdíjpénztárak részvényarány növelését erősen megnehezíti a jelenlegi szabályozó környezetből adódó rövid távú hozamszemlélet. Ma a törvényi előírások az elmúlt egy év hozamának publikálását teszik kötelezővé, ezt állítják középpontba, s így nem meglepő, hogy a sajtóban is az egyéves összehasonlításon alapuló hozamrangsorok kerülnek fókuszba, szemben a nyugdíj jellegű megtakarítások hosszú távú természetével. A 20-40 éves megtakarítási cél egyéves hozamversenyeztetése rövid távú portfólió kialakítására ösztönöz, így a klasszikusan hosszú távon jól teljesítő részvények arányának növelését jelentősen gátolja. Ezt a helyzetet orvosolhatja a hosszú távú hozamszámítás és publikálás szabályozása, ami jelenleg kidolgozás alatt áll.
- Milyen szintre emelkedhet kedvező változások után a véleménye szerint a részvényhányad a nyugdíjpénztári portfóliókban?
- Középtávon álláspontom szerint a jelenlegi "kötvénytúlsúlyos vegyes" portfóliók a magyar nyugdíjpénztárak esetében "kiegyensúlyozott vegyes" portfóliójúvá válhatnának, amelyekben a részvényarány meghaladná a 30 százalékot, de nem dominálnának a részvények. Ezt a célt véleményem szerint azonban nem újabb nyugdíjpillérek építésével, hanem a meglévő pillérek fejlesztésével, versenyeztetésével és a hosszú távú szemlélet erősítésével lehetne elérni.
- Ez azért még mindig elég visszafogott álláspont...
- Történelmi és nemzetközi tapasztalatok alapján tartom indokoltnak a visszafogottságot. 1999 és 2002 között az igen kedvezőtlen részvénypiaci környezet hatásaként, a részvényeken elszenvedett veszteségek miatt a nyugdíjalapok globális eszközértéke 20 százalékkal csökkent. A nyugdíjpénztári portfóliók kiegyensúlyozását tehát indokoltnak tartjuk, de nem eshetünk át a ló túloldalára...
