Az utóbbi hónapok eseményei azt bizonyították, rossz irányba haladnak a törvényhozók és szabályozó testületek, ha a jelenlegi válság okát a könyvvizsgálók tanácsadási üzletágaival kapcsolatos érdekkonfliktusokban akarják megtalálni. Simor András, a Deloitte & Touche elnök-vezérigazgatója úgy véli, hogy a probléma inkább a tulajdonosi ellenőrzés elmaradásában gyökerezik. A megoldást a nagyobb felelősséget vállaló felügyelőbizottságok, illetve audit committee-k, valamint a részvényesek - elsősorban az intézményi befektetők, alapkezelők - aktívabb szerepvállalása jelentheti. Csökkenti a tulajdonosi ellenőrzés hatékonyságát, hogy a felügyelőbizottságok tagjai gyakran olyan társaságok tisztségviselői, amelyek a felügyelt cégnek esetleg üzleti partnerei vagy beszállítói. Ennél is jelentősebb kérdés a tulajdonosi érdekek képviselete. A kockázat csökkentése érdekében a legtöbb alap portfóliója több száz, esetleg több ezer cégből áll, egy-egy vállalatban azonban minimális mértékű részesedésük van, ezért nincsen módjuk minden portfóliócég alapos elemzésére és a cég működésének beható követésére.
A részvényesek ezért általában megelégednek azzal, hogy a pénzükkel szavaznak. Ha elégedetlenek a vállalat irányításával, eladják részvényeiket. Magyarországon is tapasztaltuk, hogy a közgyűléseken gyakran nem is képviseltették magukat a tőzsdei cégekben részvényes külföldi alapok.
A nagy technológiai boom idején azonban még a részvények eladásával gyakorolható nyomás is elveszítette hatását - állapítja meg a Financial Times. Ha bármelyik alap eladott egy papírt, azt azonnal felvásárolták az indexkövető alapok és a momentumbefektetők. Az alapkezelők a helyzet foglyai voltak. Nem meglepő, hogy a kreatív könyvelés - néhány aggaszó kivételtől eltekintve - leginkább az úgynevezett új gazdaság vállalatait jellemzi. Magyarországon kevés vállalat képviseli az új gazdaságot, ezért túlzásokba esni is kevesebb alkalom adódott. A részvényáreséstől azonban az amerikai erőviszonyok is megváltoztak. A befektetések hozama alacsony - ezen csak a részvények gondos kiválasztása javíthat -, így a nagyobb részvényesek máris aktívabban lépnek fel a nem megfelelő vállalatvezetés ellen.
Ha a vizsgált vállalat felső vezetői tudatosan, összehangoltan és nagy szakmai találékonysággal követnek el csalást, azt egy szokásos audit során gyakran igen nehéz felfedni. Az amerikai tőzsdefelügyelet felmérése viszont azt mutatja, hogy az 1987 és 1999 között elkövetett vállalati csalások 70 százalékában a vezérigazgató is részt vett - a nagy botrányt kavaró újabb esetek az Enrontól a Xeroxig szinte mind ilyenek - és a csalások száma az utóbbi két évben évi 20-ról 36-ra nőtt. Ezek felderítésére más módszereket kell bevetni. A nagy auditáló cégek mindegyikének van erre a célra alkalmas igazságügyi audit szolgáltatása is. Az idei Xerox-botrány után a KPMG-t felváltó új auditor, a PwC 20,4 millió dollárt számolt fel a cégnek a múltbéli bűnöket feltáró igazságügyi auditért. Az elmúlt évre vonatkozó „helyesbített” mérlegének könyvvizsgálatát ennek a feléért végezte el - írja a Wall Street Journal Europe. A könyvvizsgálók közötti éles árverseny miatt évek óta egyre csökkenő auditálási díjak, úgy tűnik, nem tarthatóak. A magas színvonalú könyvvizsgálat a nem túl távoli jövőben lényegesen drágább lesz, mint jelenleg.
Tóth Katalin