Az ING treasuryje úgy látja, hogy a nagy exportot lebonyolító vállalati ügyfelek kénytelenek voltak beletanulni az árfolyam és kamatkockázat fedezésébe, az opciós és határidős kamatmegállapodásokba (FRA). „A plain vanilla opcióknál és FRA-knál bonyolultabb derivatívákra a piacnak nincsen igénye, ha lesz, akkor több opció összerakásával mi is kínálunk nekik testre szabott termékeket” - mondja az ING egyik szakértője. Mások máris készülnek a testre szabott szintetikus derivatívákkal. Jönnek a nulla költséges gallérok, résztvevőforwardok és átlagárfolyamos forwardok. A jövőben nemcsak az a 60-70 saját vállalati treasuryvel rendelkező nagy cég fog fedezeti ügyleteket kötni, amely eddig is megtette, mert nagy likviditása, a banktól kapott magas limitje miatt saját bankja anyabankján keresztül már eddig is rendelkezésére álltak a fejlett derivatívák. A magyar exportnak eddig körülbelül 10 százaléka volt fedezve, az előrejelzések szerint ez év végére elérheti az 50 százalékot.
Arra, hogy miért nem hedge-el az exportáló cégek túlnyomó többsége, a bankok még keresik a választ. Ezek a cégek egyrészt kicsi, illetve közepes vállatok, az ügyvezetőktől, illetve a pénzügyi vezetőktől - akik jellemzően könyvelők - elég távol állnak a bonyolultabb derivatív termékek, de még az egyszerű határidős konstrukciók is. Ebben a körben egyelőre nagy a sírás, panaszkodás és többnyire az állami segítségben reménykednek, az érdekképviseletek lobbizásától várják a megoldást, nem akarnak szembenézni a rideg valósággal, az ingyenes állami segítség elmaradásával. A visszamenőleges segítség egyébként az EU-normákat is sértené, a Mehib által nyújtott konstrukciók pedig valószínűleg üzleti alapúak lesznek. Ennek ellenére az állami segítséget sokan biztosra veszik, és egyenlőre nem csinálnak semmit a az árfolyamkockázat kivédése érdekében. Vidéki fórumok előtt sok olyan kérdést kapnak a bankosok, hogy „jön-e olyan, aki megmondja, hogy mikor jön a támogatás”.
A csodavárókon és a passzívakon kívül egy másik réteg az opcióval próbál spekulálni, nem arra használja, hogy árfolyamkockázatát lefedezze. Az eredmény azonban ugyanaz, nem tudják betartani a bevételi terveiket. Az ügyfeleknek is kedvező lenne, ha tömeges érdeklődés mutatkozna az opciók iránt. Akkor ugyanis lehetne poolokat csináni, így az 50-100 ezer dollárnál kisebb megbízásokat is vállalnák a bankok.
Az árutőzsdét egyébként is jobban ismerő - hússal, gabonával üzletelő - agrárcégek azok a társaságok, amelyeknek a bankok által szabott 100 ezer dolláros alsó határ túl magas. Azok, amelyeknek a kockázatait nem vállalják a bankok valószínűleg az árutőzsdén fognak fedezeti ügyleteket kötni - vélekednek banki források.
A bankoknak szintén nem mindegy, hogy mikor jelennek meg az új termékekkel a piacon, ahol a liberalizáció óta a külföldi bankok is mozgolódhatnak. A kockázat megnövekedése miatt a közepes méretű magyar bankok közül sokan kihátráltak a market maker pozícióból. Ezek a bankok Magyarországon nem jegyeznek más bankokkal szemben forintárfolyamokat, csak Londonban vagy Frankfurtban. Bár likviditás nagy része a londoni bankközi piacon van, azok az ügyfelek, akik eddig Magyarországon kötötték a fedezeti ügyleteket, még nem pártoltak el a magyar bankoktól.
Tóth Katalin