- Mennyire ismerik a magyar vállalatok a saját kockázati kitettségüket?
- A partnerkockázat valamilyen szinten minden cégvezető számára nyilvánvaló - szállít-e a szállító, fizet-e a vevő, és határidőre fizet-e, megbízható-e például egy külföldi vevő bankja -, a piaci kockázatokkal a sávszélesítés és a devizaliberalizáció után azoknak is foglalkozniuk kell, akik eddig nem tették. A vállalati treasuryk egy bizonyos körben már kialakultak, és néhány cégnél már egészen bonyolultak, kifinomultak. A Matávnál például a pénzügyi szektorban elterjedt Value-at-Risk kockázatkezelési modelleket használják. Tanácsadóként azt tapasztalom, hogy leggyakrabban a cég belső működési kockázatait nem ismeri a vállalatvezetés.
- Egyre több tanácsadó cég ajánl kockázatkezelési szolgáltatásokat. Mit csinálnak ezek?
- A tanácsadói projektek szinte mindig kiterjednek a kockázatok valamilyen körére - IT-rendszerek, projektkockázat -, de általában csak egy részterületet látnak. A Deloitte & Touche a különböző tanácsadási szakterületek termékeiből - IT rendszeraudit, üzleti folytonossági és katasztrófatervek, belső visszaéléseket vizsgáló igazságügyi audit, adótervezés, outsourcing, HR tanácsadás - kidolgozott egy olyan termékcsomagot, amely a részterületeken kívül a működési kockázat egészét lefedi. Ha a társaság pénzügyi kockázatainak kezelésére bonyolultabb származékos termékeket alkalmaz, szintén ajánlatos a dolgokat a saját szemszögéből néző bank vagy brókercég mellett egy pénzügyi tanácsadót is igénybe venni, aki átlátja az összes kockázatot. Nem biztos, hogy a megbízó - különösen a gyorsan terjedő új szintetikus derivatívák esetében - mindig átlátja, milyen vélelmezett kockázati görbék, interferenciák és korrelációk vannak egy értékpapír-konstrukció mögött. A tanácsadó cégek mintegy külső szemmel felmérhetik az ügyfél kockázati tényezőit, az egyes kockázatok közötti korrelációt vagy azok egymást ellensúlyozó hatását, így a cég tulajdonosai tudatosan dönthetik el, hogy a vállalat mekkora kockázati kitettséget vállalhat, és milyen kockázatokat akar passzívan figyelemmel kísérni vagy aktívan kezelni: diverzifikálni, lefedezni, biztosítást kötni ellene. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy az egységes kockázatkezelő rendszer hiányában a vállalatok olyan kockázatokat viselnek, amelyeknek nincsenek tudatában. A kockázat figyelmen kívül hagyása vagy fedezésének elmulasztása szerintünk spekulációs magatartással ér fel. A tőzsdei cégek közül számos vállalatnál szigorú belső szabályok vannak arra, hogy a társaság milyen kockázatokat vállalhat, és az engedélyezett kockázatok köre általában az alaptevékenységhez kötődik. Egy olajcég az olajpiac kockázatait vállalhatja, egy gyógyszeripari cég a gyógyszergyártásét és kutatásét, nem olyanokat, amelyekhez nem ért. Jobb, ha nem spekulál például devizaárfolyamokkal, vagy nem köt arbitrázsüzleteket a kamatpiacon. A befektető, aki - példánknál maradva - egy olajcég részvényeit veszi meg, az olajiparban akar kockázatokat vállalni, nem a pénzügyi szektorban, mert akkor bankrészvényt venne. Számára így marad átlátható portfóliójának kockázata.
- Hová lesz a kockázat, ha kezelik?
- A kockázat nem vész el, csak szétterül a gazdaság szereplői között, a biztosítás és viszontbiztosítás vagy a fedezeti ügyletek révén. A New York-i merényleteket az egész biztosítási szektor megérezte.
Tóth Katalin