A nyáron várható annak a zárt végű befektetési alapnak az első zárása, amely Magyarországon először az alárendelt hitelekhez hasonló mezzanine finanszírozást biztosít a cégfelvásárlásokhoz. A londoni központú, Bécsben, Varsóban és Budapesten képviselettel rendelkező Mezzanine Management Fund a szeptemberre várható második zárásig 150 millió euró bevonásával számol. Magyarországon évi két-három tranzakcióra számítanak - mondta lapunknak Simonyi Tamás, a KPMG corporate finance partnere. A befektetők feltehetőleg a szokásos pénzügyi intézmények, a nagy nyugdíjalapok, biztosítók, kereskedelmi bankok lesznek. Az alap célja a kockázati tőkénél lényegesen olcsóbb, de a bankhitelnél drágább mezzanine finanszírozás biztosítása a közép-európai térségben.
A legolcsóbb forrás a bankhitel, amely a piaci kamat felett 1-2 százalékért hozzáférhető. A mezzanine alap a LIBOR felett 3-5 százalék kockázati felárral számol, viszont rendkívül rugalmas. A kamatot általában folyamatosan kell fizetni, bár előfordul, hogy a hitelező azt is hajlandó tőkésíteni, a tőke visszafizetése viszont csak a 2-4 éves hitel lejáratakor esedékes. A befektető bizonyos esetekben kisebbségi részesedést, illetve bizonyos ellenőrzési jogokat - egy igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag jelölési jogát is - megkapja, de részvényesként általában nem jelenik meg, hanem a társaság növekedésének bizonyos százalékával megegyező összeget kap lejáratkor. A tulajdonosoknak nem kell attól tartaniuk, hogy tulajdonrészük - és ezzel befolyásuk - erodálódik, ez a bónusz viszont kompenzálja a befektető alapot a kockázatért. Az esetleges felszámolás vagy reorganizáció esetén ugyanis - ellentétben a hitelező bankokkal - általában nem látja viszont a pénzét. Követelései csak a részvényesekét előzik meg.
A belföldi fúziós és cégfelvásárlási (M&A)-tranzakciók finanszírozására a magyar bankrendszer már képes és ez a terület feljövőben van a bankszektoron belül. A határokon átnyúló akvizíciók finanszírozására - magyar társaságok közép-európai cégfelvásárlásaira - azonban nincsenek meg a megfelelő kapacitások a magyar bankoknál - hangzott el a Brit-magyar Kereskedelmi Kamara (BCCH) konferenciáján. Arról, hogy a magyar vállalatok megértek-e már a mezzanine finanszírozásra, megoszlott a BCCH által szervezett 2000 & Beyond beszélgetés résztvevőinek véleménye. Simonyi Tamás szerint ez az eszköz - ellentétben a felvásárlási célpont erős cashflow-termelő képességét feltételező kötvényekkel és hosszú távú hitelekkel, (senior debttel) - nem igényel nagyon magas cashflow-termelést, ha a tőkebiztosíték elég nagy. Róna Péter úgy látja, hogy a magyar gazdaságra, Közép- és Kelet-Európára pedig különösen nem jellemzőek a bőséges cash flow-t termelő cégek, a mezzanine finanszírozás pedig mindig együtt jár hosszú lejáratú hitellel is, így szükség van erős cash flow-ra. Tapasztalható némi javulás a jövedelemtermelő képességben és a gazdasági növekedéssel eljöhet az az idő, amikor a mainál több pénzt lesznek képesek kitermelni a magyar társaságok, de ez nem holnap lesz. Róna szerint ma azokat a cégeket keresik a befektetők Magyarországon, amelyek a nyugat-európaiaknál gyorsabb növekedésre képesek, vagy - ritkábban - azokat, amelyek nagyon olcsók. Bár az olcsó többnyire bóvli, vannak „specialisták”, olyan alapok, amelyek ügyesen ki tudják bányászni a szemétből a gyémántot.
