Az EU-val ellentétben az OECD elsősorban - de nem kizárólag - az egzotikus trópusi országokban vagy apró szigeteken létrehozott adóparadicsomokra „szállt rá”. Feketelistája összeállításakor különbséget tesz az adókedvezmények között aszerint, hogy valódi gazdasági tevékenység is kapcsolódik-e hozzájuk, vagy csupán tőkeáramlásról van szó. Az OECD szerint a G-7-hez tartozó országok vállalatainak az adóparadicsomnak minősített országokba irányuló közvetlen tőkebefektetései 1985 és 94 között megötszöröződtek, és elérték a 200 millió dollárt. Egy 1994-es tanulmány szerint az adóparadicsom-államokban a világ népességének 1,2 százaléka lakik, a világ GDP-jének 3 százalékát állítják elő, de az amerikai multinacionális vállatok eszközeinek 26, nettó profitjának 31 százaléka jelenik meg - formálisan - bennük. Az adórendszer jelentősen befolyásolja a külföldi tőkebefektetések és a vállalati kölcsönök irányát, a transzferárakat, valamint az osztalék- és jogdíjkifizetéseket. „Bill Gates 15-20 százalékkal gazdagabb lenne, ha nem csak a szoftverekhez, hanem az adózáshoz is értett volna, amikor a Microsoftot alapította. Egy vagyont veszített azon, hogy Seattle-ben és nem a Bermudákon jegyeztette be cégét” - állapítja meg a The Economist hasábjain William Woods, a Bermuda-szigeteki tőzsde igazgatója. Ma már nyilván Gates is tudja ezt, hiszen a szélessávú internetszolgáltatással foglalkozó Teledisc vállalat - amelynek ő az egyik alapítója - a Bermudákon van bejegyezve.
Tóth Katalin