Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy kétmilliárd forintos éves árbevételt elérő cég vezetője, mégis „messze földön” híres arról, hogy nincs mobiltelefonja. Ez hogy lehet?
Mielőtt megalapítottam a vállalkozásomat a lakásom egyben az irodám is volt. Ez azzal járt, hogy az ügyfelek reggel fél hét-héttől kezdve este nyolcig ott kerestek telefonon, így, a napi 16–20 órás munka mellett teljesen összeolvadt a magánéletem a vállalkozói létemmel. Ez eltartott négy-öt évig, és meg kell mondjam, egy életre elegem lett belőle. Ezért igyekeztem úgy megszervezni a Nexon ügyfélszolgálatát, hogy az minden problémát, kérdést, kérést kezelni tudjon, és a titkárságomat is igyekszem úgy működtetni, hogy bármikor elérhető legyek az ügyfeleink, a partnereik számára. Elég sokat tartózkodom idebent, ez szintén lehetővé teszi, hogy bárki megtaláljon mobiltelefon használata nélkül is.
Az életrajza alapján nem eldönthető, hogy tudósnak vagy vállalkozónak készült-e. Úgy alakult az élete, ahogy tervezte?
Egyáltalán nem. A legkevésbé sem gondoltam arra, hogy vállalkozó, cégvezető lesz belőlem. Fizikusnak, tudósnak vagy világutazónak készültem, nagyon idegen volt számomra az a gondolat, hogy a napi munkáját végző, robotoló szellemi munkás lesz belőlem. „Nagy koponya” akartam lenni.
Az első két munkahelyemet nem igazán szerettem, úgyhogy egy ideig elég sötéten láttam a dolgokat, azonban ez gyökeresen megváltozott, amikor megjelentek az első személyi számítógépek. Óriási szerencsémnek tartom, hogy az egyetemen az első Commodore gépet nekem adták, hogy használjam, próbáljam ki, mire jó. Ez kisebbfajta csoda volt az életemben, levegőhöz jutottam a nagygépeken megszokott lassú, nehézkes, lyukkártya-lyukasztgatós, leporellóolvasgatós munkavégzés után. Az asztali gépeken fedeztem fel a programozásban rejlő szépségeket és lehetőséget, egy szóval ezeknek köszönhetően szerettem meg a szakmámat.
Végül is nem bánta meg, hogy nem lett világutazó?
– Nem, de nem is tettem le róla. Évente több rövid külföldi utat teszek meg a családommal, és remélem, hogy lesz még alkalmam bejárni a földet.
1989-ben, azaz a piacgazdaság születésének hajnalán alapította társaival a Nexon Kft.-t. Hogyan jutott el eddig a lépésig?
n A vállalkozásunk egy évekkel korábban elkezdett munka eredménye. 1985-ben kezdtem el fejleszteni azt a bérügyviteli programot, amely aztán a Nexon termékeinek, tevékenységének alapja lett. A cég megalapítása előtt három évig szabadfoglalkozású voltam, ami elég jó lehetőséget adott arra, hogy az ember maga dolgozzon és sikereket érjen el. Szerencsés és sikeres programozó voltam, aki a tevékenységét más szervezeti keretekbe helyezve vállalkozást alapított, amely azután szerves módon fejlődött tovább.
Miért éppen bérügyviteli programmal foglalkozott a Nexon megalapítása előtt?
Ez leginkább a véletlen műve, ugyanis korábban számos területen írtam programokat, például készítettem játékszoftvert vagy német megrendelésre KRESZ-oktató programot. Amikor egy bérszámfejtő program megírására kaptam megbízást, az olyan sikeres terméknek bizonyult, hogy azt gondoltam, érdemes tovább foglalkozni vele.
Mekkora szerepet játszik a Nexon sikerében, hogy éppen a munkaügyek meglehetősen bonyolult területével foglalkozik?
A társaságunk profilja a bérügyvitel, a human relations, ennek specialistái vagyunk, úgyhogy nem tudom megmondani, mire jutott volna a Nexon, ha mással foglalkozna. A vállalatok a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján kezdtek informatikai eszközöket használni, és először a könyvelést és a bérszámfejtést vitték gépre. Az integrált vállalatirányítási rendszerek csak később jelentek meg. Mi is sokfajta megrendelést kaptunk, de láttuk, hogy a bérügyek nagyon bonyolultak, ezért csak a szakosodott cégek képesek megfelelő szolgáltatást nyújtani ezen a területen. Ez sokkal inkább igaz, mint a laikusok gondolnák. Nem egyszerűen a szabályok összetettségéről van ugyanis szó, hanem arról is, hogy ezek ráadásul rendkívül gyorsan változnak, illetve hogy – a munkavállalók és a munkaadók zsebét érintő kérdésekről lévén szó – nem szabad hibáznunk. Évente 10-15 alkalommal kell programmódosítást végrehajtanunk, sokszor napokon belül, mert a következő hónap elején már bért kell fizetni, és az embereknek minden forint fontos. Míg más it-projektek bevezetésére, fejlesztésére hónapok állnak rendelkezésre, illetve a hibák csak kevés embert érintenek és házon belül kijavíthatók, addig mi olyanok vagyunk, mint a kötéltáncosok, nem hibázhatunk, mert az azonnali bukással jár. Minden hónapban minden határidőt pontosan be kell tartanunk. Sem a megbízónk, sem annak alkalmazottai, sem a hatóságok nem nézik el nekünk, ha egy tévedés miatt pluszköltség, bírság, elmarasztaló határozat keletkezik, vagy ha nem a megfelelő pénz kerül a borítékba.
És eközben meglehetősen alacsony a bér- és munkaügyisek presztízse a vezetők körében, pedig az ő munkájuk és például a könyvelők vagy a HR-szakmabeliek feladatai úgy hasonlíthatóak, mint mondjuk egy fogorvos és egy belgyógyász feladatai. Ki kezeltetné a fogát egy belgyógyásszal...?
Gondolom mindezek miatt a Nexon szakemberei bérügyi szakértők is.
Így van. Ez is egy nagy különbség más informatikai cégekhez képest. Nálunk a programozók is profi „bérszámfejtők”, és telefonügyeletesnek sem ültethetünk be olyan valakit, aki nem tud válaszolni a naponta előforduló, tényleg mellbe vágóan szokatlan kérdésekre. Ezenkívül a legnagyobb felhasználói is vagyunk a szoftvereinknek, közel 60 ezer fő bérelszámolását végezzük.
A bérügyi szabályok tehát nagyon bonyolultak és gyorsan változnak. Hogy lehet ezek után illeszteni az önök szoftvereit a nagy erőforrás-tervezési rendszerekhez, feltéve persze, hogy azok fejlesztői nem hozzák létre saját „illetékes” programjaikat?
Világjelenség, hogy a nagy rendszerek bér- és HR-programjait önálló szakcégek fejlesztik és a bérügyeket országonként helyi szoftverekkel kezelik. Ez idehaza még inkább így van, részben a szabályok bonyolultsága miatt, részben azért, mert nálunk sok olyasmit is a munkaadó vállalatoknak kell megoldaniuk – például a táppénz és a nyugdíjjárulék elszámolását –, amit máshol a biztosítók végeznek. További hazai bérügyi sajátosság, hogy a hatóságok – a saját számítógépes nyilvántartásuk fejlesztése során – rendszeresen akár 5-10 évre visszamenőleges, újabb és újabb adatszolgáltatásra kérik a cégeket. Ehhez meg kell őrizni a bérinformációkat, ráadásul olyan módon, hogy az időközben változó központi elvárásoknak megfelelően tudjunk belőlük válaszokat szolgáltatni a feltett kérdésekre. Gyakran előfordul, hogy ha valaki nyugdíjba megy, akkor akár 30-40 évre visszamenően neki kell a volt munkahelyeiről összeszedni a jogosultsága alapjául szolgáló adatokat. Mindezek miatt a külföldi szoftverek eleve „nem is tudhatják” mit kellene Magyarországon „csinálniuk”. Sok olyan ügyféllel találkozunk – évente 300 új megrendelést kapunk –, aki bizalmatlan velünk szemben is, mert rossz tapasztalatokat szerzett a piacon hozzáférhető más termékkel kapcsolatban.
Ami a vállalatirányítási rendszerek és a Nexon-programok illesztését illeti, ez nem igazán nehéz dolog – meg is oldottuk a kapcsolódást mindegyikkel. A könnyítést az jelenti, hogy a bér sokkal önállóbb terület a többihez képest: míg azokat a lehető legjobban integrálni kell, és lehetővé kell tenni, hogy sok mindenki hozzáférjen az általuk generált információhoz, a béradatokat legfeljebb havonta egyszer, az összesítéskor célszerű feladni a könyvelésnek, és kifejezetten hátrányos lenne, ha sokan rájuk tekinthetnének. Ennek megfelelően az ilyen típusú programok viszonylag kevés és jól meghatározható pontokon kapcsolódnak az ERP-rendszerekhez.
Ugyanakkor érdemes talán megemlíteni – megint csak a piacon elérhető egyes termékek kritikájaként –, hogy magukon a bér-, munkaügyi és HR-rendszereken belül viszont nagyobb integráltságot kellene teremteni. Sok szoftvernél nincs igazi kapcsolódás a munkaidő-nyilvántartás, a HR és a bérszámfejtés között, pedig a szükséges feldolgozásokat csak közösen lehet elvégezni.
Mi lesz a Nexonnal, ha egyszer kialakulnak, rögzülnek a bérügyi szabályok?
Ettől belátható időn belül „nem tartok”, a következő tíz évben biztosan rengeteg munkát ad még nekünk a szabályozás állandó változása. Az utóbbi években – dacára annak, hogy az EU-belépéstől egyszerűsödést, standardizálódást vártunk e téren – csak bonyolultabb lett minden. Nőtt az adatszolgáltatási kötelezettség és az idén induló havi adóbevallás – megfelelő szoftvertámogatás nélkül – szinte megoldhatatlan feladatot jelent a vállalatoknak. A szakmában sokan mondják nekünk, hogy milyen jó is az állandó változás, mert ez állandó programkövetést, s ezzel megbízható bevételt jelent, ám mi már nagyon nem bánnánk, hogy ha nem lenne ilyen őrületes mértékű és iramú a szabályok átalakulása és bonyolultabbá válása.
És mi lehet e mögött? Az, hogy a politika mindig variálná melyik munkavállalói csoportnak milyen kedvezményeket ad, de közben féken is tartaná a bérkiáramlást?
Ez lehet az egyik oka – valóban az érdekcsoportok harca, és az ennek nyomán alakuló kedvezmények képezik az elszámolások bonyolultságának egyik ágát. Példaként említhetem, hogy a hörcsögbőrt kikészítő iparosok adókedvezményeivel évekig külön jogszabály foglalkozott. A másik ok pedig az adatszolgáltatás a hatóságoknak, illetve a nyugdíj- és egészségpénztáraknak. Utóbbit tetézi az a jelenség, amit már említettem, hogy a hatóságok újra és újra bekérnek olyan adatokat, amelyeket már korábban megkaptak, ráadásul sokszor olyan bontásban, amilyenről szó sem volt az adatok keletkezésének időpontjában.
Hogyan látja a cége jövőjét?
A Nexon a jövőben is erősíteni szeretné meghatározó szerepét a bér- és humánügyviteli programok és szolgáltatások piacán. Mi magunk, a cégtulajdonosok szeretnénk magyar kézben tartani és fejleszteni a vállalkozást. Eddig a Nexon nem volt felvásárlási célpont, inkább mi vettük meg más cégek bérüzletágait. Mivel a HR területe nem annyira országspecifikus, mint a bérelszámolás, elképzelhetőnek tartjuk, hogy külföldön is piacra lépjünk. Az elmúlt három évben évi 24 százalékos ütemben nőtt a vállalkozásunk, amit fenn akarunk tartani, ám ehhez bővítenünk kell és tovább kell fejlesztenünk szolgáltató központunkat. Ez egyebek mellett építkezéssel is jár, amihez pénzre lesz szükségünk.
Ennek megfelelően bizonyára forrásbevonást terveznek. A tőzsdére lépés szóba kerülhet?
Valóban szükségünk van pluszforrásokra – ezek megszerzése a cégevezetés idei feladata. A tőzsdei bevezetést korábban kizártnak tartottam, ma azonban azt mondom, hogy nem lehetetlen, hogy erre az útra lépjünk. Meg fogjuk nézni, milyen előnyökkel és hátrányokkal járna ez a Nexon számára.
