Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Még a világháló igénybevételével is másfél hónapba tellett egy dél-indiai apukának és anyukának, mire megtalálták gyermekük megfelelő házastársát. A Chennai-ban dolgozó szoftvermérnök fiúhoz hindu vallású hölgyet kerestek Sivakasi/Madurai környékéről, előnyben részesültek azok, akiket esetlegesen a szoftverszakmában alkalmaznak Chennai-ban, kor szerint 21-től 24 évesig jöhetett szóba, ami pedig a magasságot illeti, szigorúan 157–167 centiméter magas, szép nők jelentkezését várták. Az érdeklődőnek beszélnie kellett a tamil nyelvet. Az India egyik legsikeresebb webes párkereső site-ján, a Bharatmatrimony.com-on megjelent hirdetés végül is sikerrel járt: a későbbi menyasszony először a papájától kapott egy üzenetet, hogy nézzen csak rá az internetre, majd megcsináltatták a felek horoszkópjait, s miután ezek sem ütköztek egymással bemutatták őket egymásnak. Már ki is tűzték az esküvő időpontját – derül ki a The Economist cikkéből.
A példából is látható, hogy a kontinensnyi országban rendkívül bonyolult dolog a megfelelő házastársak összeválogatása, ami kedvez a nagy tömegű információ feldolgozására képes, olcsó, viszonylag könnyen elérhető internetes párkeresők működtetésének. Ezeken maguk az érintettek, vagy szüleik, vagy a házasságközvetítők kutakodhatnak, illetve adhatnak fel hirdetéseket. Az említett webhely tulajdonosa, Janakiram Murugavel elmondása szerint a legfontosabb választási szempont a nyelvismeret. A Bharatmatrimonyt 15 nyelvi szekcióra osztották fel, ezt követi a társadalmi státus, amely az indiaiakat születésüknél fogva ezernyi csoportra osztja. Emellett a site „ügyfeleinek” hetven százaléka saját kasztján belül akar férjhez menni, illetve nősülni, többségük asztrológiai elemzést követően. (Ez utóbbi igényt kiszolgálandó a Bharatmatrimony online horoszkópszolgáltatást is kínál.)
Az indiai elektronikus társkeresés egyik nagy kockázata is ugyanaz, mint ami jellemzi a hasonló tevékenységet az egész világon: sokan hazudnak. Úgy a szülők, mint a párkeresők hajlamosak egyedülállónak vallani gyermeküket, magukat, miközben ez nem igaz. A Bharatmatrimony ezért harmadik felek igénybevételével működő ellenőrző rendszert működtet, míg az egyik üzleti versenytársa, a Shaadi.com minden a site-jára kerülő fotót átvizsgál, kiderítendő, hogy hamis-e, például retusált-e vagy sem.
A Bharatmatrimony állítása szerint 7,5 millió személy hirdetését kezeli, míg a Shaadinak állítólag egymillió látogatója volt az elmúlt hónapban.
Az internetes házasságszerző biznisz terjedését fékezi, hogy az 1,1 milliárdos lakosságból csak kevesebb mint 40 millió fér hozzá a világhálóhoz. Murugavel úr becslése szerint az indiai házasságközvetítő iparág értéke évi 250 millió dollár, amelyből cége 10 milliós bevételt hasít ki, s most azt tervezik, hogy behatolnak az offline területre is. Ugyanakkor az internet-hozzáférés egyre szélesebb körben való elérhetőségét bizonyítja, hogy a Bharatmatrimony kezdettben az informatikai szakma alkalmazottainak weboldala volt, míg ma már sok „laikus” is használja India nagyvárosaiban.
