Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Harminc évvel ezelőtt sikerült először olyan helyi hálózatot építeni, amely alkalmas volt a személyi számítógépek egymással és más hálózatokkal való összekapcsolására. Az akkor kidolgozott, Ethernetnek elnevezett technológiát azóta szinte kizárólagos megoldásként használják mindenütt a világon a helyi, széles sávú hálózatok üzemeltetéséhez. Az Ethernet szabvány alapjait a 3Com Corporation későbbi megalapítója, Bob Metcalfe vetette papírra 1973-ban. Metcalfe jegyzetében a lokális számítógép-hálózatok (LAN) ethernettechnológiáját taglalta, amely az addigi koaxiális kábeleken mindaddig elérhetetlennek tűnő adatátviteli sebességet tett lehetővé.
Az 1970-es évek elejéig a biztonságos helyi hálózatok megépítése az informatikában folyó kutatások egyik alapproblémája volt. Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma 1969-ben hozta létre saját belső hálózatát, az Arpanetet, amelynek kialakításánál fő szempont volt, hogy az egy esetleges atomháború után is működőképes maradjon. Ez kezdetben négy nagygép (host) közvetlen és a hozzájuk kapcsolódó komputerek közvetett összekapcsolását jelentette, később az Arpanet 23 gépegységre épült. Az első e-mail program 1971-ben jelent meg, amellyel a számítógépes hálózatba bekapcsolt gépeknek lehetett üzeneteket küldeni. Az Arpanetnek 1973-ban körülbelül kétezer felhasználója volt, és a teljes forgalom 75 százalékát az e-mailek tették ki.
Metcalfe 1973-ban a Xerox Palo Alto-i kutatóintézetében azt a feladatot kapta, hogy építsen ki egy hálózati rendszert a világ első lézernyomtatójához. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az összes számítógépet egyetlen dobozban kötik össze, és ezt csatlakoztatják egy nagy sebességű, másodpercenként egy oldal nyomtatására képes lézernyomtatóhoz. A számítógépek összekapcsolásának technológiáját – amelyet Metcalfe doktori disszertációjában dolgozott ki részletesen – először Ether Networknek keresztelték. Metcalfe-nak az Ethernet technológiával nemcsak a nyomtatási időt sikerült 15 percről 12 másodpercre lerövidítenie, hanem a személyi számítógépek összekapcsolását is képes volt megoldani. A naptár 1973. május 22-ét mutatott, ez az Ethernet feltalálásának napja.
Az Ethernet működésének lényege, hogy minden állomás egyetlen közös hálózati médiumra kapcsolva, a CSMA/CD (Carrier Sense Multiple Access with Collision Detection) protokoll szabályai szerint kommunikál egymással. Amikor valamelyikük küldeni akar, ellenőrzi, hogy a közös médiumon keresztül nem forgalmaz-e már egy másik állomás. Amennyiben igen, úgy véletlenszerűen meghatározott ideig várakozik, mielőtt újrapróbálkozna; egyéb esetben pedig elkezdi az adatok forgalmazását. Ha véletlenül mégis egyszerre két állomás kezd el adatokat küldeni a hálózaton keresztül, úgy azt mindketten detektálják, és szintén változó hosszúságú ideig várakozni kezdenek, mielőtt újra küldeni próbálnának. A közös médiumon keresztül minden állomás megkap minden másik csomópont által küldött adatot, de mivel ismeri saját egyedi azonosítóját, így a felsőbb rétegek felé már csak az oda címzett csomagokat továbbítja. Metcalfe megoldása számos előnnyel rendelkezett az addig elterjedt hálózati technológiákkal szemben, mint például az igen egyszerű és olcsó kábelezés, az automatikus kapacitáselosztás és a gyorsaság.
Az Ethernet szabadalmaztatási eljárása 1975-ben kezdődött, a szabadalmi jogot végül 1977-ben kapta meg Metcalfe, aki az Ethernet továbbfejlesztésére és elterjesztésére saját vállalatot alapított 1979-ben 3Com Corporation néven. A 3Com Metcalfe irányításával úttörő szerepet játszott az Ethernet-alapú LAN hálózatok térhódításában, és később az Internet Protokolon (IP) alapuló szolgáltatási platformok, valamint a hálózatszolgáltatói piac hozzáférési infrastruktúráinak terén is piacvezető megoldásszállítóvá vált.
Napi Informatika
