Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mint azt az első részben bemutattuk, az ügynökök állandó kapcsolatot tartanak fenn a "központi szervekkel": folyamatosan továbbítják az összegyűjtött rendszerinformációkat és riasztásokat. Ezen adatokat egy konszolidáló komponens értelmezi, illetve titkosítottan továbbítja egy adatbázisba. Mivel egy helyen tárolódik minden adat, amit az ügynökök jelentenek az infrastruktúráról, jogosan elvárható, hogy a tetemes mennyiségű információ jól átlátható és kezelhető felületen legyen hozzáférhető. E nélkül ugyanis nem is beszélhetnénk olyan eszközről, amely valóban értékes erőforrásokat spórol meg a vállalatnak.
Több konzol is rendelkezésre áll, így hagyományos asztali alkalmazások formájában, illetve webes alapon. Utóbbinak nagy előnye, hogy a rendszergazdák, vagy operátorok a helyüktől távol is elérhetik a létfontosságú információkat. A konzolokon megjelenő riasztások, események és trendanalízisek közvetlenül az adatbázisból származnak. Ez az adatbázis a rendszerfelügyelet lelke, és nagyon hasznos, ha jól dokumentált, hiszen a gyártó által rendelkezésre bocsátott lekérdező felületek képességeit így tovább lehet bővíteni.
A legtöbb korszerű termék fejlett jelentéskészítési képességekkel rendelkezik (a jelentések is az adatbázisban tárolt eseményekre, mérési- és teljesítményadatokra épülnek). Egy felügyeleti termék kiválasztásánál fontos szempont, hogy a jelentések időzítetten vagy manuálisan készülhessenek, exportálhatók legyenek a legkülönfélébb formátumokba (html, doc, xls). Ugyancsak lényeges, hogy a kimutatás-készítő komponensek minél több olyan jelentéssablont tegyenek elérhetővé, amelyek használatával tervezhetővé válik a monitorozott rendszer terhelhetősége, erőforrás-szükséglete illetve a rendelkezésre állása is (SLA - Service Level Agreement).
Gyakran előfordul, hogy egy vállalat már bevezetett egy rendszer-felügyeleti megoldását, például UNIX rendszerek monitorozására. Nem biztos azonban, hogy egy UNIX-felügyeletre kihegyezett eszköz hatékonyan képes Windows alapú kiszolgálókat ellenőrizni. Éppen ezért alapvető követelmény, hogy a felügyelő alkalmazásunk illeszkedjen a legelterjedtebb eszközökhöz (NetIQ AppManager, IBM Tivoli, MS Operations Manager, HP OpenView), vagyis képes legyen más termékek riasztásait továbbítani és fogadni anélkül, hogy bármely paraméter elveszne, méghozzá észrevehető időveszteség nélkül.
Lényeges közös jellemzője a ma kapható rendszermonitorozó megoldásoknak a magas áruk. Ügynökönként a 300 dollártól akár 4000-ig is terjedhet a kiadás, nem beszélve a központi kiszolgálók díjszabásáról, ami még ennél is jóval magasabb lehet. Sőt, egy operációs rendszer megfelelően komoly adatbázisháttérrel ugyancsak lényeges növeli a licencköltségeket. Mindazonáltal létezik alternatíva a kisebb hálózatok ellenőrzésére is, habár az ilyen eszköz igen korlátozott lehetőségekkel rendelkezik "nagytestvéreihez" képest.
Miért érdemes tehát mégis beruházni egy rendszer-felügyeleti eszközre? Elsősorban azért, mert lényegesen növeli a rendszereink rendelkezésre állását, illetve minimalizálja egy hiba elhárítási idejét. Másrészről automatizálja a naponta elvégzendő rutinfeladatokat, ezzel is csökkentve az üzemeltető személyzet terheltségét. Nem mellékes az sem, hogy egy célszerűen használt felügyeleti rendszer tervezhetővé teszi az erőforrásokat (trendanalízis), vagyis egy tetszőleges erőforrás várható terheltsége is becsülhető. Egy húsz kiszolgálót tartalmazó környezet esetében ez éves szinten többmilliós megtakarítást is eredményezhet, nagyobb vállalati környezetben pedig hatványozottan térülnek meg a felügyeleti rendszerre fordított befektetések.
Horváth Zoltán
Grepton Informatikai Rt.
