Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A dzsungeles területen fekvő malajziai Sarawak tartomány fa-, olaj- és gáziparának köszönhetően sikeresen fejlődött az elmúlt évtizedekben, ám az ottani helyi vezetés úgy gondolta, a jövő a számítástechnikáé, ezért a kilencvenes években elhatározták, hogy mikroprocesszer-gyártó kapacitásokat építenek ki. 1,7 milliárdos befektetéssel el is készült az első gyár, és két további megnyitását is tervezik. Bár a technológiai ipar recessziója miatt manapság alig értékesíthetők a mikrochipek, a 1st Silicon névre keresztelt üzem vezetője a The Economist tudósítása szerint kijelentette: „a szilíciumostya a fejlődés motorja, a jövő záloga, e nélkül az iparág nélkül az embereink tudatlanok maradnak”.
A mikrochipek iránti vonzalomnak hagyományai vannak Ázsiában. Előbb Japán lépett be ebbe az iparágba a hetvenes években, majd Tajvan, Szingapúr és Dél-Korea egy-két évtizeddel később. A koreai Samsung és Hyundai konglomerátumok hasonló ágazata a világ három legnagyobb memóriachip-gyártója közé emelkedett (a harmadik az egyesült államokbeli Micron Technology), a tajvani Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TMSC) és United Microelectronics Corp. (UMC) pedig feltalálta az „öntödemodellt”, azt a gyártási stratégiát, hogy mások által megtervezett chipek tömegtermelésére vállalkoznak (NAPI Informatika, 2001. 2-3., 5. oldal).
Az iparág mindegyik országban a kormányok kezdeményezésére alakult ki, nem a piaci igényekhez való alkalmazkodás szülte a cégeket. Tajvanon direktebb módon érvényesült ez a szabály: mind a TMSC, mind az UMC kormánytámogatott kutatási projekt átalakulásával jött létre, míg például Dél-Koreában a gyárakat finanszírozó bankok kapnak központi hiteltámogatást a chipgyártás fenntartására. A high-tech ipar ezen ágával rendelkező országok fejlődése olyan pozitív példa, amely Szingapúrt és Malajziát is lépésekre ösztönzi e téren.
Bár az elmúlt hónapok akár negatív tanulságul is szolgálhatnának, hiszen például a koreai Hynix Semiconductor (korábban Hyundai Electronics Industries) csak a második negyedévben egymilliárd dolláros veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, ennek elveszi az élét, hogy a cég négymilliárd dolláros segélycsomagra számíthat hitelező bankjaitól. (Nem véletlen, hogy riválisai a Világkereskedelmi Szervezethez fordultak az ügyben). A tajvani chipvállalatok is nehézségekkel küzdenek, ugyanakkor ezek sem tervezik kapacitásaik leépítését. (Az UMC csak azért zárja be egyik üzemét, hogy korszerűsítse.) Így aztán a malajziaiak sem vettek vissza a fejlesztési ütemből: az említett borneói üzem mellett még egy továbbit is megnyitottak az ország központi részén.
És ha mindez valakinek nem volna elég, akkor itt van Kína. Csak Sanghajban két gyár épül, kettő tervei fekszenek a rajzasztalokon és vagy egytucatnyi további van a korai tervezés fázisában. Mint általában a kontinensen, most is a kormány áll a fejlesztések mögött, a legizgalmasabb projekt mindjárt a kínai államelnök fiának elnökletével folyik. A kínai chipipar termelése meghaladhatja majd a jelenlegi ázsiai gyártás mennyiségét, igaz, ez az egyetlen ország, amely óriási belső piacot is nyújt a termékeknek és friss diplomás mérnökök hadával támogathatja a fejlődést. (Kína az egyetlen ország a világon, ahol jelenleg is gyorsan bővül a komputerek és a mobiltelefonok értékesítése.)
Szakértők úgy vélik, az ázsiaiak lelkesedése csillapíthatatlan a chipek iránt. Andy Xie, a Morgan Stanley befektetési bank hongkongi irodájának elemzője úgy véli, „a fehér köpenyes emberek látványa az üzemekben azt az érzetet kelti az ázsiai kormányok képviselőiben és a dúsgazdag üzletemberekben, hogy országuk máris a fejlett világhoz tartozik”. Minden ázsiai ország a dél-koreai utat járja be – teszi hozzá Scott Foster, a Lehman Brothers szakértője -, nem törődve azzal, milyen mélyre esnek az árak, újabb és újabb kapacitásokat hoznak létre, mert abban bíznak, hogy a bővítéssel jobbra fordulnak a dolgok.
keret 2
Malajzia már több termékkel, például a pálmaolajjal és az ónnal is hasonló utat járt be, mint amire a mikrochipekkel számíthat. Ezek piacának fellendülése és zuhanása feldobta és megrázta az országot. Malajzia exportjának 60, százaléka köthető az elektronikai termékek gyártásához (ezek jó része tartalmaz félvezetőket). Rudie Chan, az ING Barings befektetési bank Kuala Lumpur-i elemzője úgy számolja, hogy húszszázalékos visszaesés ezek exportjában három százalékkal vetheti vissza az ország GDP-növekedését, ami akár egy újabb ázsiai válság előidézője is lehet.
