A szerkentyű igazi előnye a piacon levő, Flash-memóriát vagy merevlemezt használó eszközökhöz képest a nem túl drága, nagyjából nettó 500 forintos (a MiniCD-R nyolc centiméter átmérőjű, közel 185 megabájt tárolására alkalmas) adathordozó. Ez persze akár hátrány is lehetne egy hagyományos CD-ről dolgozó MP3-lejátszóval szemben, hiszen az nagyon olcsó és bárhol kapható, míg MiniCD-R viszonylag kevés helyen vásárolható – de ott, ahol a Beatman, mindenképpen. További probléma lehet, hogy nagy valószínűség szerint CD-n vannak tárolva szeretett zenéink, és ki szeretné duplikálni teljes zenei repertoárját? Ezt a lehetséges problémát ellensúlyozandó jelent meg november végén a MiniCD-RW – az újraírható MiniCD -, amelynek köszönhetően nem szükséges átírnunk egész gyűjteményünket. Gyakorlatilag három-négy MiniCD-RW-re felírt zene társaságában hosszú órákig elvan az ember.
A Beatman tud mindent, ami egy ilyen szerkezettől elvárható: extra basszus kiemelő, előre beállított hangszínek (jazz, rock, classic), intro lehetőség, mindenféle ismétlőfunkció és egy programozható lejátszási sorrend – amit sajnos kikapcsoláskor elfelejt. Persze az elmaradhatatlan billentyűzár is megtalálható, amelynek használatával elkerülhetjük, hogy önálló életre keljen zsebünkben a szerkezet.
A Beatman kezelése egyszerű: a szokásos LCD kijelző mindenről informálja használóját (album, szám és az abból eltelt idő, az aktuális hangszín és/vagy ismétlési beállítások), illetve a hasonló készülékeknél megszokott funkciógombok köszönnek vissza. Rázkódásvédelme elfogadható: audio-CD esetén 40, mp3-CD esetén 8 másodperc (128 kb puffer). Az mp3-CD-knél az egy alkönyvtáron belüli fájlokat kezeli egy albumnak.
Külső hangfalra kötve szépen, tisztán szól, ami persze erősen függ a kódolás minőségétől is. Jó pont, hogy képes lejátszani a változó sebességű, kódolású mp3-fájlokat is, amivel azonos méret mellett jobb hangzást kaphatunk. Jó minőségű elemmel akár öt-hat órát is képes működni, de a gyakorlatban a négy óra volt az átlagos.
A Beatman nagyon érzékeny a hanghordozó tisztaságára: gyakorlatilag képtelen vagy csak nagyon hosszú idő után tudja beolvasni az akár csak egy-két ujjlenyomattal „bepiszkított” lemezeket, amit mindenképpen negatívumnak érzek. Kissé nehézkes dolognak tartom még, hogy mp3-CD esetén az albumok között nem, csak a számok között lehet lépkedni, illetve az mp3-fájlok ID3 fejlécét (album, szám címe) nem jelzi ki. Ki tudja, mennyire káros, de kellemetlen lehet a lézerbe bámulni, ha nincs lemez a meghajtóban – „köszönhetően” az átlátszó fedélnek.
A Beatmanhoz tartozékként jár egy nagyon jó minőségű Sennheiser fülhallgató. Találhatunk a dobozban még egy tápegységet, két tartós elemet, kézikönyvet (magyarul is), egy üres MiniCD-R-t, egy CD-n digitalizáló/CD-író programot (amivel audio CD-inkből tudunk mp3-at készíteni).
Göcsei Gábor
Göcsei Gábor