Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Komoly blamázs volt az új gazdaság elszánt híveinek az a nemrégiben napvilágot látott hír, miszerint az Egyesült Államok gazdaságában a termelékenység éves szintre vetítve 0,1 százalékkal visszaesett az idei év első negyedében. A 2000-es év egészére még 5 százalékos növekedést mutattak ki a statisztikák, és még ma is eléggé elterjedt az a feltételezés, hogy az átlagos ráta tartósan az 1995–2000 közt kialakult 3 százalék maradhat, szemben az 1975 és 1995 között jellemző 1,4 százalék körüli értékével. A visszaesés mögött számos beteljesületlen jóslat áll.
Az első tévedés az volt, hogy az elektronikus piacterek naprakész nyilvánosságának köszönhetően megszűnhet a gazdálkodás hagyományos ciklikussága. Most azt látjuk, hogy az USA gazdasága jelentősen lelassult (a GDP növekedése 1,5 százalékra eshet a tavalyi 5 százalékról), nő a munkanélküliség, és mivel az elmúlt éveket a nagy beruházások és a kevés megtakarítás jellemezte, a visszaesés akár tartósabb és mélyebb is lehet annál, mint amilyennek ma látszik. Mindennek nyomán az elemzők ma inkább arról beszélnek, hogy az informatikai forradalom mérsékli a ciklusok kilengéseit.
Ugyancsak a b2b kereskedelem szinte abszolút rugalmasságából adódott az a feltételezés, hogy eltűnnek a raktárkészletek, a termelés sosem haladja meg jelentősen a keresletet. Ezzel szemben éppen az iparág egyik gyöngyszeme, a Cisco Systems Inc. hálózatieszköz-gyártó roskadozik óriási felhalmozott készlet alatt, pedig ez a cég szinte minden beszerzését és eladását elektronikus úton intézi. Úgy tűnik, legalábbis azt kell mondanunk: az elektronikus kereskedelem nem véd meg a raktárkészletek felhalmozódásától, amikor a keresleti-kínálati viszonyok változása sokkszerű. Igaz ugyanakkor az is, hogy az eladatlan áruk mennyisége nem olyan nagy, mint amilyen egy ilyen radikális visszaesés esetén lenni szokott.
További állítása volt az új gazdaság híveinek, hogy a vállalatok informatikára fordított kiadásai ellenállnak a recessziónak, azaz nem csökkennek a visszaesések idején, mert a technológia megújulása olyan gyors, hogy aki lépést akar tartani vele – ami versenyben maradásának feltétele –, annak rövid időszakonként le kell cserélnie hardvereit és szoftvereit. Ezzel szemben az elmúlt időszakban azt láttuk, hogy a cégek elhalasztották informatikai beruházásaikat: az idei első negyedévben az USA-ban az ilyen költekezések növekedési üteme 6,5 százalékra esett az 1995 és 2000 között megszokott 25 százalékról.
A folyamatos technológiai megújulással és az informatikai eszközök árának csökkenésével összefüggésben sok elemző úgy vélte, az üzleti vállalkozások profitnövekedése hosszabb távon átlag évi 19 százalékos lehet. Bár ezt az előrejelzést később 12 százalékra csökkentették, ez se jött be, helyette 2001 az átlagos eredményszint tízszázalékos visszaesését hozta.
Végül az ötödik nagy illúzió a részvényárfolyamok növekedéséhez fűződött, ami abban a vélekedésben öltött testet, hogy meg kell változtatni a korábbi értékelési módszert, miszerint egy cég eredményessége másodlagossá válik ahhoz képest, milyen mélységben vesz részt a technológiai fejlődésben. Az árfolyamok 90-100 százalékos visszaesése megmutatta, hogy ez tévedés volt.
A kérdés most már az, hogy a termelékenységnek az elmúlt öt évben tapasztalt növekedése ciklikus vagy strukturális jelenség volt-e. Robert Gordon, a Northwestern University tanára, aki híresen kétkedő az új gazdaság jelenségével kapcsolatban, úgy véli, ha az adatokat megtisztítjuk a ciklikusságtól, akkor az informatikai eszközöket gyártó iparágon kívül nem tapasztalhatjuk a termelékenység számottevő bővülését. Az USA gazdaságában csak két százalék körül lehetett a termelékenység strukturális növekedésének rátája az elmúlt években. Ezzel szemben a Council of Economic Advisers és a Federal Reserve elemzői egymástól függetlenül arra a következtetésre jutnak, hogy nem ciklikus jelenségről van szó. Utóbbiak azzal érvelnek, hogy megfigyeléseik szerint azok a vállalatok érték el a legjobb hatékonyságot a kilencvenes évek második felében, amelyek az azt megelőző öt évben intenzíven fejlesztették informatikai rendszereiket. Ha a termelékenység növekedése ciklikus jelenség lett volna, akkor a növekedésnek egyenletesebben kellett volna eloszlania az üzleti szervezetek között.
Az igazság, mint általában, most is valahol a két álláspont között lehet. Kétségtelen, hogy egy negyedév adataiból önmagában nem lehet hosszú távú következtetés levonni, továbbá hogy a vállalatok még nem használták ki mindazokat a lehetőségeket (hatékonyabb piacépítés, alacsonyabb tranzakciós költségek, jobb piaci információk), amelyek informatikai rendszereikben rejlenek. Az is tény, hogy az elmúlt évek termelékenységnövekedése nem pusztán az informatika térhódításának volt köszönhető, hanem szerepet játszottak abban a piaci deregulációs intézkedések is. Ugyanakkor akik úgy vélik, hogy tartható az évi 3-3,5 százalékos termelékenységbővülési ráta, azok feltételezik, hogy az informatika nagyobb hatást gyakorol a gazdaságra, mint a korábbi ipari forradalmak, például az elektromos energia bevezetése és az autógyártás megindulása a múlt század húszas éveiben. A The Economist végül is 2-2,5 százalékos termelékenységnövekedést jósol a következő évtizedre az USA gazdaságában.
keret1
Az informatikai beruházások magas szintje tarthatatlan volt. A boom abból táplálkozott, hogy a kilencvenes évek elején ebbe fektetetett összegek busásan megtérültek öt évvel később, és ez elvakította a vállalatvezetőket a technológiai kiadások hasznosságát illetően. Ezt a túlzott optimizmust felerősítette a részvénypiaci buborék felfúvódása, ami szinte nullává tette a tőkeköltségeket. A Credit Suisse First Boston feltételezése szerint mindennek nyomán a vállalatok az elmúlt két évben 190 milliárd dollárral túlköltekezték magukat ezen a téren, és két évbe telik majd, mire – eszközeik életciklusának meghosszabbításával – a beruházások megtérülésével kiegyensúlyozzák ezt a kiadást.
keret2
Az informatika egyelőre kevésbé fejtette ki közvetett hatásait a gazdaságra, mint a korábbi nagy technológiai változások. Ahogy a gőzgép megjelenése nyomán a termelés áttevődött a háztartásokból a gyárakba, majd a vasút kiépülésével, a közlekedés forradalmával kialakult a tömeggyártásban készült áruk tömegpiaca, illetve később a kicsi, de erős elektromotorok lehetővé tették, hogy bármilyen árut futószalagokon szereljenek össze, úgy nyit kaput napjainkban új, a korábbinál hatékonyabb üzleti-szervezeti megoldások előtt az informatikai rendszerek bevezetése. Az információhoz való könnyebb és teljesebb hozzáférésben rejlő lehetőségek kiaknázása még csak a kezdeteinél tart.
tbla vagy gráf
Termelékenységnövekedés
(évi átlag, százalék)
1960–65 3,8
1965–70 2,0
1970–75 2,4
1975–80 1,2
1980–85 1,8
1985–90 1,4
1990–95 1,6
1995–2000 2,9
Forrás: Business Week
