A szimulátorok köztudottan hardverigényes programok, ezért némi megnyugvással töltött el, amikor megtudtam, hogy az MTM 2 lassan harmadik születésnapját ünnepli - így ugyanis reménykedhettem abban, hogy az én lassacskán divatjamúlt gépemen is akadozás nélkül fut majd (Celeron 433, TNT2, 64 MB RAM). Ehhez képest a játéknak korát meghazudtoló mértékben sikerült megizzasztania a fent leírt erőforrásokat.
A program főmenüjébe lépve könnyen kezelhető, egyértelmű kezelőfelület fogad, így rögtön nyilvánvalóvá válnak a játék kínálta lehetőségek is. Tizenegy különböző versenypályán indulhatunk, illetve húsz egyedi Monster Truck-kreálmány közül választhatjuk ki a legszimpatikusabbat - akár éppen a híres Bigfootot. (Az ellen-truckok száma maximum hét lehet). A pályák nem mutatnak túl nagy változatosságot, ellenben az időjárási opciók bekapcsolásával - köd, eső, hóesés, napsütés stb. - drasztikusan megváltoztatható a táj képe, és persze a vezetési körülmények is. Örök renitenskedőként rögtön az első menetben kipróbáltam, mennyire mozoghatok szabadon a pályán, mikor ütközöm „falba”, ha letérek az útról. Nos, a fejlesztők e téren gyakorlatilag nem szabtak határokat, arra döngettem a járgánnyal, amerre csak akartam. A tereptárgyak - kerítések, útjelzők - nagy része mozdítható, törhető, a kőtömböket pedig gombolyagként görgethetjük magunk előtt.
A program legjobban sikerült része a „szörnyek” fizikai modellezése, a járgányok mozgása a legapróbb részletekig követi az út- és terepviszonyok változásait (ez legjobban a külső nézeteknél figyelhető meg). Egészen különleges élményt nyújtanak a nagy szintkülönbségű, óriási leugratások. A járművek irányíthatóságát mi magunk is szabályozhatjuk, mégpedig három nehézségi szinten. Mivel általában elég ügyetlennek bizonyulok a különféle autóversenyekben, meglepett, hogy időnként még Professional fokozaton is egész jó eredményt érek el - a készítők talán egy kicsit túl alacsonyra rakták a lécet. (A többjátékos üzemmód talán kárpótolja a mazochista lelkületű gamereket.) A versenyek során egyébként gyakorlatilag egyetlen szabályt kell betartani, ez pedig az ellenőrző pontokon való áthaladás.
A játék grafikája néhány elhanyagolható objektumtól eltekintve (égbolt, növények) szép és részletgazdag - különösen 3D-s gyorsítókártya használatával. Ennek a szépségnek azonban ára van, még ha azt nem is egy mai gép „árfolyamán” számolják, azaz egy régebbi konfiguráció is megfelelő lehet a gyors futtatáshoz; végső esetben a grafika fokozatos „butításával” nyerhetünk sebességet. A hanghatások átlagosnak tűntek, a truckok dallamkürtje viszont érdekesen szól; ezenkívül a Z billentyű megnyomására harsány Yeah!-ot üvöltethetünk a hangszórókból - mondjuk egy jól sikerült ugratás után gratulálhat a játékos így önmagának.
D. T. I.
DTóth István