Az információs társadalom, amely jelenkorunkban rajzolódik ki, az élet minden területén a számítógépek megjelenését eredményezi.
Napjainkban egyre több munkahelyen kényszerülnek monitor mögé a dolgozók. Ennek a ténynek különböző élettani és egészségügyi hatása ismeretes.
Statisztikai felmérések szerint öt olyan személy közül, aki rendszeresen monitor mellett dolgozik, négyen élnek szempanasszal (látásromlás, szemszárazság stb.)
A számítógépek monitorjai a képi megjelenítés eszközei, azonban a monitor adta kép olyan minőségű is lehet, amely szemünket zavarja, és rövid idő elteltével fáradtságot okoz. A képek egymás utáni létrejöttét képfrissítésnek nevezzük, amelynek frekvenciája hertzben (Hz) mérhető. Ha ezt szemünk észreveszi, vibráló hatásként jelentkezik, amely a monitor tartós használatakor – amit általában műfény-megvilágítás mellett teszünk – a szemet és az idegrendszert fárasztja. A műfény és a monitor egyoldalú, fokozott megterhelést jelent a szem számára, ami a koncentráció csökkenésében és a gyors fáradásban nyilvánul meg.
Itt említjük meg, hogy az anyagában színezett monitorszűrő lencsés szemüvegek igen jó szűrőhatással és kifejezetten a monitorok spektrumához igazított karakterisztikájukkal a gyakorlatban is remekül bizonyítottak. Javítják a képalkotás minőségét, növelik a látáskomfortot.
Az irodában dolgozó munkavállalók egészségének érdekében a kormány csaknem három évvel ezelőtt egy rendeletet adott ki (50/1999. [XI. 3.] EüM rendelet), melyben szabályozza a monitorok előtt dolgozók munkavégzési feltételeit.
Bár a csökkentett munkaidő (a képernyő előtt végzett maximum hatórás munkaidő és az óránkénti tízperces pihenőidő) bevezetésének határideje a 2000. év első napja volt, és a képernyős munkavégzés – jelentős anyagi áldozatot is igénylő – ergonómiai feltételeit 2001 végéig kellett megteremteni a munkahelyeken, szigorúbb ellenőrzésre csak 2003. január elseje után kerül sor.
