Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy az 1999-2002 közötti aranymélypont (átlagosan 300 dollár/uncia) akkor alakult ki, amikor az IMF javasolta a jegybankoknak aranytartalékaik csökkentését, és többek között Gordon Brown akkori brit pénzügyminiszter utasította az angol jegybankot tartalékainak lefelezésére. kialakult egy olyan félelem a piacon, hogy a példa ragadós lesz, és egyre több európai állam kényszerül majd aranytartalékainak teljes vagy részleges likvidálására. A történelem tanulságai alapján érdemes ezeket a mozzanatokat vételre kihasználni, akár rövid távú spekuláció, akár hosszú távú aranyfelhalmozás céljából.
Jelenleg természetesen nincs hosszú távú "mélyponton" az arany árfolyama, de talán még sosem volt annyira egyértelműek a fundamentális okok az arany emelkedése mellett (természetesen háborúkat leszámítva). A helyzet pedig az, hogy a nyugati pénzügyi rendszer minden látszat ellenére a jegybanki likviditáspumpán él, ami pedig a strukturális problémákat illeti, semmiféle politikai elkötelezettség nem érzékelhető, tehát marad az adósságok elinflálása. Természetesen az infláció önmagában nem kell, hogy aranyár-felhajtó hatással járjon, de ha a folyamat kikerül a döntéshozók ellenőrzése alól - mint arra 2008-ban már láttunk példát, akkor a reáleszközök közül az arany igen jó teljesítményt fog mutatni.
Személy szerint az aranyat inkább biztosításnak tekintem, így a vagyon 5-10 százalékát érdemesnek látom aranyba fektetni, itt az 1400 dollár körüli árfolyamon.
Misik Sándor, Solar Capital
