BUX 131829.83 0,7 %
OTP 40810 0,77 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Zöld fejlesztések 2007–2013

A támogatások megszerzése és megtartása szigorú feltételrendszerhez kötöttA Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatósága (KvVM FI), mint a támogatásközvetítésért felelős közreműködő szervezetek gyűjtőszervezete, felelős a környezetvédelmi célú hazai projektek teljes körű lebonyolításának koordinálásáért a projekt-előkészítéstől egészen a beruházások befejezését követő ellenőrzésekig. A FI az egyetlen olyan központi hatóság, amely közvetlen napi kapcsolatban áll a környezetvédelmi célú projektek kedvezményezettjeivel, első kézből értesül a projektmegvalósítás során felmerülő problémákról. A Fejlesztési Igazgatóságon azon dolgozunk, hogy megadjunk minden szakmai segítséget a potenciális kedvezményezetteknek a beruházások sikeres megvalósításához – mutatott rá Rupp Tamás főosztályvezető.

2007. április 24. kedd, 23:59

A magyar környezetvédelmi szektor kétségkívül egyedülálló fejlesztési lehetőségek előtt áll a 2007–13-as periódusban: a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) keretében összesen mintegy 1323 milliárd forint támogatásra (2006. évi folyó áron, 271 forint/euró árfolyamon) számíthatnak a projektek kedvezményezettjei a 7 év alatt, amely összegbe az uniós és a hazai központi költségvetési társfinanszírozási hányad is beletartozik. Összességében tehát – az önerő mértékétől függően – mintegy 1500-1800 milliárd forint értékű projekt megvalósításáról beszélhetünk.A támogatások megszerzése és megtartása azonban komoly és szigorú feltételrendszerhez kötött. E feltételek közül most szeretném ráirányítani a figyelmet egy olyan kérdéskörre, amely az elmúlt év során került a Kohéziós Alap Közreműködő Szervezet tevékenységeinek fókuszába: az uniós támogatással létrejövő eszközállomány működtetésének, üzemeltetésének kérdésére.E tekintetben két kulcsterületről beszélhetünk, amelyekkel kapcsolatosan kiemelt uniós auditra számíthatnak a projektkedvezményezettek: a versenysemlegesség az üzemeltetési jog odaítélése során és a pénzügyi fenntarthatóság kérdése.Mivel 2000–2004 között az ún. ISPA előcsatlakozási alapból és 2004–2006 között a Kohéziós Alapból elsősorban víziközmű- és hulladékgazdálkodási nagyberuházások kaptak támogatást, ezért az üzemeltetés témakörét e két szektorban vizsgáljuk kiemelten. A hazai jogi szabályozás tekintetében az első és legfontosabb a 16/2006. MeHVM-PM együttes rendelet, mely a 2007–13-as időszakban uniós támogatással megvalósuló beruházások eljárási szabályairól szól. Ennek értelmében a támogatás nyújtásának feltétele, hogy a létrejövő eszközállomány üzemeltetése az unió alapelveivel összhangban valósuljon meg. A vonatkozó ágazati szabályozás azonban eltérő a két területen.A versenysemlegesség tekintetében a hulladékgazdálkodási területen a 224/2004. kormányrendeletnek megfelelően az üzemeltető kiválasztása a Közbeszerzési törvény (Kbt.) szabályai szerint kell hogy történjen, azaz közbeszerzési eljárás lefolytatásával. Ezalól egyedül a Kbt. 2/A §-ának maradéktalanul megfelelő üzemeltetők mentesülnek, az ő esetükben közbeszerzési eljárás nélkül is átengedhető az újonnan létrejött eszközállomány üzemeltetési joga. Az említett „2/A” szakmai berkekben már fogalomnak számít (a teljesség igénye nélkül: ez a 100 százalékban önkormányzati és/vagy állami tulajdonban lévő cégeket foglalja magában), ám e feltétel önmagában nem elegendő a pályáztatás elhagyásához, a pontos törvényi előírások betartása elengedhetetlen.A vízi közművek működtetése koncesszióköteles tevékenység. A vízgazdálkodásról szóló törvény (továbbiakban Vgtv.) értelmében a koncessziós törvény rendelkezései szerint kell kiválasztani az újonnan létrejövő víziközmű-állomány jövőbeni üzemeltetőjét. A Vgtv. ez év január 1-jétől hatályos 9. § (2) bekezdése definiálja azon eseteket, amelyek teljesülésekor a koncessziós pályáztatás mellőzhető. Itt szintén a kizárólagos állami és/vagy önkormányzati tulajdon az egyik alapfeltétel, akárcsak a hulladékgazdálkodás esetén.A fenti esetek elsősorban a zöldmezős beruházásokra alkalmazhatók, más a helyzet akkor, amikor a támogatással megvalósuló eszközállomány egy meglévő infrastruktúrához kapcsolódik, kizárólag azzal együtt működtethető. Ilyen például a víziközmű-szektorban a csatornahálózat és/vagy egy meglévő szennyvíztisztító telep bővítése. Ekkor ugyanis a projektterületen már élő szerződések rendelkeznek a helyi közszolgáltatás ellátásáról. Amennyiben a meglévő üzemeltetők kiválasztása a megkötéskor érvényben lévő jogszabályoknak megfelelően történt és a szerződések tartalmazzák az EU-támogatásból létrejövő eszközállomány működtetésével kapcsolatos szerződéses feltételeket, akkor a korábbiakban felsorolt feltételeknek meg nem felelő közszolgáltató is megbízható az újonnan létrejövő eszközállomány üzemeltetésével. A helyi önkormányzatokról szóló törvény (továbbiakban: Ötv.) rendelkezései alapján 2007. január 1-jétől lehetőség van az eszközállomány vagyonkezelésbe adására is.A Fejlesztési Igazgatóság, mint közreműködő szervezet szerepe az üzemeltető kiválasztásában jelentős: egyrészt az egyes üzemeltetési konstrukciók kialakítása során tanácsadói szerepkörben állunk a projektek kedvezményezettjeinek rendelkezésére, másrészt a KSZ jogosult megfigyelőt delegálni a koncessziós, illetve vagyonkezelési pályázatokat értékelő testületbe, valamint az üzemeltető kiválasztására irányuló közbeszerzési eljárás bírálóbizottságába.A versenysemlegesség biztosításán túl kiemelt EU-alapelv a pénzügyi fenntarthatóság. E tekintetben a kiindulópont az, hogy az unió egyazon célra csak egyszer ad támogatást adott térségnek, a beruházás befejezését követően a rendszernek már önfenntartónak kell lennie, a „szennyező fizet” elv figyelembevételével. Mindez azt jelenti, hogy a támogatással létrejövő eszközök folyamatos felújítását, újrapótlását a tulajdonos önkormányzatoknak és/vagy az államnak kell elvégeznie, a közszolgáltatói díjakban e célra megképzett fejlesztési forrásból. A fenntarthatóság biztosítása tehát minden esetben a díjak emelésével fog járni, a díjemelés mértékének meghatározásakor azonban figyelemmel kell lenni a helyi lakosság pénzügyi terhelhetőségére. Az unióban erre megállapított mutató az ún. terhelhetőségi ráta (affordability rate), amely azt mutatja meg, hogy adott háztartás az éves jövedelmének hány százalékát hajlandó, illetőleg képes adott közszolgáltatás igénybevételére fordítani. E ráta a víziközmű-szolgáltatások tekintetében 3, a hulladékgazdálkodás esetén pedig 1 százalék az EU 15-ök esetében.Az Európai Bizottság felkérésére a Fejlesztési Igazgatóság a már elfogadott, illetve az előkészítés alatt álló környezetvédelmi nagyprojektek tekintetében 2006-ban részletesen megvizsgálta a projektek üzemeltetési helyzetét, amelyről összefoglaló jelentés keretében számot adott a bizottság felé. A helyzetelemzések célja volt annak felderítése, hogy a Kohéziós Alapból létrejövő közvagyon üzemeltetésének során érvényesülnek-e a vonatkozó hazai jogszabályok rendelkezései és az acquis communautaire-ből levezethető EU-alapelvek.A vizsgálat eredményeképp megállapítható, hogy a hulladékgazdálkodási szektorban a jelenleg hatályban lévő közszolgáltatási szerződések – néhány kivételtől eltekintve – általában nem rendelkeznek a Kohéziós Alapból megvalósuló létesítmények jövőbeni üzemeltetésének kérdéseiről. Az új eszközök üzemeltetésére eddig már megkötött szerződések jellemzően közbeszerzési vagy nyílt pályázati eljárás mellőzésével jöttek létre, azaz ezek esetében nem érvényesültek a verseny tisztaságára, nyíltságára, az egyenlő nemzeti elbánásra vonatkozó EU-alapelvek. A vizsgált szerződésekből ezeken felül hiányoznak az új létesítmények hosszú távú fenntartását biztosító pénzügyi garanciák, így e szerződésekben nem biztosított az unió által megkövetelt pénzügyi fenntarthatóság kritériuma sem.Ami a víziközmű-beruházásokat illeti, a versenysemlegesség tekintetében megállapítható, hogy a vizsgálat alá vont, EU-s támogatásból megvalósuló eszközrendszer üzemeltetésére kiterjedő szerződések megfelelnek a 16/2006-os együttes rendelet előírásainak, azaz az egyes szerződések aláírásakor érvényben lévő hazai jogszabályoknak. A Vgtv. korábban említett módosított paragrafusa (9. § [2]) e szerződések megkötése után lépett életbe, amely a jövőben kötendő üzemeltetési/közszolgáltatói szerződésekre vonatkozóan írja elő a kizárólagos önkormányzati és/vagy állami tulajdont.A vizsgált víziközmű-üzemeltetési szerződések többsége ezzel egyidejűleg tartalmazza az új létesítmények hosszú távú, fenntartható fejlesztését szolgáló pénzügyi garanciákat is, azonban nem állapítható meg minden esetben a forrásképzés alapja, esetenként nem átlátható az üzemeltetésre átvett eszközök felújításának szabályrendszere és előfordul a víziközmű-ágazatban képződött fejlesztési forrás más célra való kivonása is. A jelenleg érvényben lévő (hulladékgazdálkodási és víziközmű) közszolgáltatási és üzemeltetési szerződésekről általánosságban elmondható, hogy azok az egyes önkormányzatok és a szolgáltatók közötti viszonyokat tartalmazzák, ezért a több önkormányzatot érintő, regionális szintű rendszerek üzemeltetésére szerződésmódosítás vagy új közbeszerzési/koncessziós eljárás lefolytatása nélkül nem terjeszthetők ki.A Fejlesztési Igazgatóságon az üzemeltetés témaköréhez kapcsolódóan célunk kettős: egyrészt a múlt hibáiból adódó problémák megoldásához szeretnénk mielőbb hozzásegíteni az érintett kedvezményezetteket, másrészt a jövőben (uniós támogatással) létrejövő eszközállomány üzemeltetésére vonatkozó világos szabályrendszer kialakításán dolgozunk. Ennek érdekében megosztottuk az érintett kedvezményezettekkel az üzemeltetési átvilágítás eredményeképp létrejött, projektspecifikus helyzetelemzéseket, és azóta is folyamatos konzultációk keretében támogatjuk az érintett önkormányzatokat az optimális üzemeltetési struktúra kialakításában. Emellett közvetve rész veszünk a releváns jogszabály-alkotási folyamatokban.

Economx
Economx

Ez is érdekelhet