– Mi a fő profilja az AmChamnek és milyen szolgáltatásokat nyújt a tagoknak?
– Az AmCham tizenhét éve működik hazánkban. Amerikai kamaraként nekünk nyilván az euroatlanti kapcsolatok a fontosak, de több mint 550 tagunk között megtalálhatók amerikai és nem amerikai cégek egyaránt. Kamaránk hitvallása, hogy vezető képviselője legyen a nemzetközi cégeknek és hozzájáruljon Magyarország globális versenyképességéhez. A mi munkánk igazából azt szolgálja, hogy ebben a globális, európai, regionális versenyben az ország megerősödjön és előre tudjon lépni. Ez közös érdeke amerikaiaknak és nem amerikaiaknak egyaránt.
– Nem amerikai cégek milyen indíttatásból társulnak pont ehhez a kamarához, mi az a plusz, amit más kamara nem tud megadni tagjainak?
– Kapcsolatok, információk, üzleti lehetőségek, lobbitevékenység – egyáltalán azért, hogy lássák és tudják azt, mi az a gazdasági, társadalmi, üzleti környezet, amelyben nekik élniük és dolgozniuk kell. Ez igaz az amerikaira és a magyarra egyaránt. Százötven eseményünk van ez évben: üzleti reggelik, szemináriumok politikusokkal, gazdasági döntéshozókkal, magyarokkal és külföldiekkel egyaránt.
– Milyen lobbicélokat tűzött maga elé a kamara?
– Mi voltunk azok, akik erősen kiálltak az adóreformok mellett. Elképzelésünk szerint adóreform akkor is kell, ha sokan azt gondolják, ezt Magyarország nem engedheti meg magának. Mi ellenben azt mondjuk, hogy az adóreform hiányát nem engedheti meg magának az ország. Nagyon fontos szerepünk volt a gyógyszergyártói ügyek körüli dolgokban, és sorolhatnám azokat az állásfoglalásokat, amelyeket az AmCham bizottsága és maga az Amcham kibocsát. Mind azt szolgálják, hogy a legkülönfélébb ügyekben – kormányzat, politika, egészségügy vagy akár a versenyképesség – dialógus alakuljon ki a kormányzat és az üzleti szféra között. A nemzetközi üzleti szférának szóló üzenetet szerintem mi fogalmazzuk meg a legmarkánsabban, természetesen ezen belül az amerikai befektetők véleményét, szélesebb értelemben a nemzetközi befektetők véleményét is.
– A kamara gazdasági szervezet vagy a tagok érdek-képviseleti szervezete?
– Az AmCham több száz tagjával, profi apparátusával egy sajátos szemléletet képvisel, hogy a gazdasági-politikai döntéshozók a versenyképességet befolyásoló alapvető döntéseket lehetőleg a meghozatal előtt modellezni tudják. Bonyolult kérdés, hogy mi befolyásolja az ország versenyképességét. Mi ezt nyilván leszűkítjük az oktatás, az adórendszer és az átláthatóság területére. Ez a három kulcskérdés. Véleményem szerint ebben kell nekünk a döntéshozók és tagjaink között hidat verni. Példának okáért, amikor el kellett dönteni azt, hogy Magyarország megnyitja-e munkaerőpiacát Románia és Bulgária előtt vagy sem, az AmCham az igen mellett tette le a voksát. Ha megnézzük a listát, mire terjed ki a liberalizáció, huszonhárom olyan tevékenységet találunk, ami az AmCham ajánlatára került a felsoroltak közé. A tagok igényeit megfelelően tudtuk képviselni, így 23 munkakörrel vált szélesebbé a kínálat, például bekerültek a „portfólióba” a szoftverfejlesztők is, akikből óriási hiány van. A csehek, a lengyelek és a többiek a teljes munkaerőpiacukat liberalizálták.
– Alapítványt is működtetnek…
– Nem lehetünk közömbösek a társadalmi kötelezettségvállalás iránt. Kamaránk létrehozott egy alapítványt, amely elsősorban a hátrányos helyzetű gyerekeket támogatja. Minden évben gyűjtést rendezünk – az esélyhez juttatás, a felzárkóztatás jegyében próbáljuk a hátrányos helyzetűeket támogatni.
– Van-e gazdasági érdekellentét és felfogásbeli különbség az EU és az USA között?
– Szerintem Magyarország problémája ennél sokkal súlyosabb. A versenyképesség romlik, súlyosbodó lemaradás kezd mutatkozni. Az EU és az USA közötti kereskedelmi tárgyalások más nagyságrendben zajlanak. Nekünk nem szabad szereptévesztésbe kerülnünk. Feladatunk, hogy Magyarország versenyképessé tételét segítsük. Rengeteg házon belüli és regionális feladat van, szerintem igazából azzal segítjük az euroatlanti és a magyar–amerikai kapcsolatokat, ha saját problémáinkat megoldjuk. Ha javul a versenyképességünk, ha az itt működő amerikai cégek megtalálják a számításukat, akkor többet fektetnek az országba. Az üzleti környezet barátibb, együttműködőbb, hatékonyabb lesz, ahol a meglévő befektetéseiket bővíteni tudják és ezek további befektetéseket eredményeznek. Ebben van helye és szerepe az Amerikai Kereskedelmi Kamarának.
– A befektetési kedv mely területeken erősödött?
– Autóipar, informatika, szoftverfejlesztés, valamint egyre inkább a logisztikai típusú befektetések a jellemzőek. Kialakultak úgynevezett üzleti központok, ami azt jelenti, hogy Magyarországon van a cégek pénzügyi, kutató-, fejlesztési vagy ügyfélszolgálati központja. Ma már a szolgáltatásoké a jövő. Vannak országok, amelyek ebből élnek. Megváltozott a világ. Azon gondolkodunk, hogy az ipari vagy a mezőgazdasági termelés a legfontosabb. Az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem mellett a szolgáltatásokra kellene koncentrálnunk, azokra, amelyek európai vagy globális koncepcióban nézve értéket teremtenek, vonzerővel hathatnak, amitől azt mondják ránk, „itt érdemes befektetni”.
– Miért feltételezné, gondolná azt egy amerikai, hogy Magyarországon szeretné a szolgáltatásait elvégeztetni?!
– Miért ne? Mondok egy példát: a világ legnagyobb bankja teljes számviteli feldolgozását Krakkóban végezteti. Háromszáz ember dolgozik azon, hogy ennek az amerikai banknak az összes tranzakcióját feldolgozzák. Mi köze is van a lengyeleknek ehhez? Olyan üzleti környezetet hoztak létre, ami sugallja, hogy náluk érdemes ezt a munkát elvégezni, mert jobban és hatékonyabban működnek, mint bárki a világon. Le kell a tabukat is dönteni, hiszen a falak már ledőltek. Nekünk ebben vannak pozícióink. Hazánk a turizmus, a szolgáltató központok, az egészségügy területén jelentős előnyökkel rendelkezik. Szemlélet, hozzáállás, lehetőségek területén pedig segíteni kell, hogy Magyarország a XXI. századba léphessen.
– Most elég kilátástalannak tűnik a helyzet. Vajon tudja-e helyesen pozicionálni magát az ország?
– Akik engem ismernek, tudják, hogy aktív szerepet vállalok a budapesti olimpiai mozgalomban. Az emberek egy része szkeptikusan nézi a történetet, mondván: „úgyis a nagy amerikai, japán szereplők fogják ezt eldönteni”. Oké! De Prága hivatalosan jelentkezik a 2016-os olimpiai játékokra. Azért fontos tényező ez, mert a kétkedők számára tökéletes referenciát biztosít abból a szempontból, hogy térségünk érzi és látja ennek a „kihagyhatatlanságát”. Ha Prága elviszi az első kelet-közép-európai olimpiát – Budapest helyett vagy előtt –, akkor kizárólag a saját kishitűségünk lehet az igazi akadály. Nem a pénz, a tudás vagy az ismeretség hiánya. Magyarországnak újra kell definiálnia magát és a világtérképre tűzni az ország térképét. Ehhez szükséges egy célt meghatározni, ami lehet a foci Eb vagy a budapesti olimpia. Ami sportügy, közügy, gazdasági ügy, amiért az ország erőforrásait egy közös cél érdekében mozgósítani lehet. Én tizenhárom évig vezettem egy nemzetközi céget, és azt tapasztaltam, hogy semmilyen szempontból nem vagyunk rosszabbak, mint a környezetünk. Sőt! Bizonyos helyzetekben jobbak vagyunk.
Wake up Hungary! Ébresztő, magyarok!
Ignácz Valéria