Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Montenegrót, vagyis a „fekete hegyek országát” a X. században alapították, történelmének jelentős részében azonban idegen uralom alatt volt. A XX. század nagyobbik részét Jugoszláviába olvasztva élte meg, ennek felbomlása után 1992-től Szerbiával volt szoros összefonódásban, a teljes függetlenségre egészen 2006. június 3-áig kellett várnia.
A montenegrói történelem sanyarúsága az országon is nyomot hagyott: az infrastruktúra minden területen meglehetősen rossz, a fejlődési potenciál azonban igen komolyan jelen van. A Horvátország és Albánia között fekvő ország legnagyobb lehetősége természeti adottságainak kihasználása, hiszen a mediterrán éghajlatú, 250 kilométer hosszú tengerpart mellett akár 2500 méteres magasságot meghaladó hegyekkel is rendelkezik. Nem mindennapi földrajzi fekvése mellett Montenegró olyan látnivalókkal is szolgálhat, mint az igen gazdag állat- és növényvilág vagy Európa minden bizonnyal legöregebb, kétezer évesre tippelt, tíz méter átmérőjű olajfája. Kulturális látnivalók is szép számmal akadnak: több száz éves templomok és kolostorok.
Kézenfekvő lehetőség tehát a turisztika fejlődése, amit a helyiek mellett más országok – köztük hazánk – nagybefektetői is felismertek. A turizmus fellendülése természetszerűleg a helyieknek is érdekében áll, a montenegróiak azonban eddig is híresen jó vendéglátó hírében álltak, ezen szokásuk pedig gyaníthatóan a továbbiakban csak tovább erősödik. A tengerparti részek kiépítése jelenleg is zajlik, az igazán nagy fellendülést az ország ezen részétől remélik az itt lakók, illetve a befektetők. Nem is csoda, hiszen a montenegrói partvonal számtalan kisebb-nagyobb öblével igazán egyedi képet mutat. Közülük is kiemelkedik a kotori, amely a világ 30 legszebb öblének egyike, az Unesco pedig a világörökség részeként tartja számon. A tengerpart leghíresebb része mégsem ez, hanem a Sveti Stefan sziget, amely eredetileg egy halászfalu volt, mára azonban luxusszálloda lett. Az elmúlt években számos híresség szállt meg itt.
Pénzt invesztálni ide amúgy sem feltétlenül rossz ötlet, az ország gazdasági környezete ugyanis függetlenedése óta egyre kedvezőbb. Tőzsdéje szinte töretlenül ível felfelé, valutájuk az euró (igaz, nem tagja az eurózónának), a munkaerő pedig olcsó. Ugyan a nagyobb turisztikai beruházások többsége még csak kezdeti stádiumban van, a külföldiek máris sokkal nagyobb lelkesedéssel keresik fel az országot: tavaly mintegy 300 millió euró volt a turizmusból származó bevétel, amely 80 millióval haladta meg a 2005-ös adatot.
Montenegró jelenlegi legkomolyabb exportcikke a bor, azon belül is a vranac. Ez egy mediterrán jellegű, a helyiek szóhasználata szerint férfias vörösbor, amely világszerte kedvelt, igényes ital, ezenkívül pedig Szerbiában és Macedóniában is termelik. A földrajzi adottságok miatt a halászat is jelentős ágazatnak számít, a turizmus szempontjából pedig előnyös, hogy a montenegrói konyhát is dicsérni szokták az ide látogatók.
Az állami tulajdonok magánosítása természetesen Montenegróban is elkezdődött. Az első nagy ügyletet Peter Munk, a magyar származású kanadai milliárdos bonyolította le, amikor 29 millió euróért megvásárolta az Arsenal nevű hajójavító üzemet. Munk természetesen a továbbiakban nem az eredeti rendeltetésének megfelelően kívánja használni frissen szerzett tulajdonát, hanem inkább két év alatt beleinvesztál további 106 millió eurót, hogy a végén egy minden igényt kielégítő üdülőközponttá váljon.
Montenegró tehát látványosan fejlődik, a jelenleg zajló, illetve a jövőben tervezett beruházások ismeretében pedig aligha kételkedhet bárki is abban, hogy néhány éven belül elérik céljukat.
