Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a nagy kereskedelmi láncok, valamint a nemzetközi bevásárlóközpont- és irodaház-építő cégek lassan felfedezik maguknak a román ingatlanpiacot, a lakásszektorban még várni kell a külföldi tőke tömeges beáramlására. Ezt mutatja az is, hogy a román építőipar által kivitelezett munkáknak csak mintegy 15 százalékát adják az ebből a szektorból érkező megrendelések, míg Magyarországon ez az arány ennek a kétszerese körüli. Abban, hogy a külföldi befektetők több száz lakásos beruházásai ma még ritkaságnak számítanak, nagy szerepe van a fizetőképes kereslet hiányának – derül ki a BuildECON tanulmányából. Az átlagosan 350 dolláros négyzetméterár – bár messze elmarad az európai uniós áraktól – az átlagkeresetből élők számára megnehezíti vagy lehetetlenné teszi az önerős otthonhoz jutást. A gazdaságban mutatkozó kedvező irányú elmozdulások azonban a lakásszektorba is begyűrűznek. A 2000–2001-es mélypont után 2002-ben már némi növekedést lehetett megfigyelni, 2003-ban pedig az újonnan átadott lakások száma elérte a négy évvel korábbi szintet. Igaz, ebben nem kis szerepe volt annak is, hogy az állami beruházásban épült otthonok száma – az 1995 óta tartó folyamatos csökkenés után – ismét emelkedésnek indult. Pozitív változás figyelhető meg az épített lakások szobaszám szerinti összetételében is. A nagyobb szobaszámú lakások aránya 2002 óta ismét nő, s a legfrissebb adatok szerint az új otthonok 70 százaléka három- és többszobás, míg az egyszobás lakások részesedése az 1996-os 10 százalékról 5 százalékra csökkent. A szobaszámmal együtt az új lakások mérete is nő, s 2003-ban már egy átlagos lakás mérete meghaladta a 105 négyzetmétert.
Az életszínvonal emelkedésével azonban komoly fejlődés következhet be a lakáspiacon is. Romániában egyelőre kevés a lakás, az egy ingatlanra jutó lakók száma országos átlagban 2,8 fő, nagyjából kétszerese a magyarországinak. Számítások szerint 2020-ig közel egymillió lakást kellene építeni, figyelembe véve azt is, hogy az elkövetkező időben évi tízezres nagyságrendben lesz szükség a korszerűtlen, komfort nélküli lakások lebontására. Ezt azonban csak akkor lehet teljesíteni, ha az évente épülő lakások száma a jelenleginek több mint a duplájára emelkedik.
