Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Rippl-Rónai József tintarajza Lazarinról és testvéréről 380 ezer forintról 1,1 millióig emelkedett, a szlovákiai Szabó Gyula Cédrus című, Csontváry hatását mutató vásznát 650 ezerről 1,3 millióra licitálták. Molnár Farkas, a magyarországi konstruktivista-funkcionalista építészet úttörője grafikusnak és festőnek is kiváló volt. Munkái ritkán tűnnek fel a műkereskedelemben, ezért is duplázhatott itáliai mappájának egy litografált lapja egymillió forintra (képünkön). Márffy Ödön Verőfényes utca akvarelljét feloldották a védettség alól, talán ezért nőhetett 900 ezer forintra 480 ezres kikiáltási ára.
A legtöbbet, mint várni lehetett, Czigány Dezső Nő fasorban című vásznáért adták: a Nyolcak kiállításának egyik kiemelt darabja 8,5 millión kezdett és 13 milliónál ütötték le. Egy másik Czigány-festmény, az 1934-es Dél-francia tájkép 5,5 millióról 7 millióra jutott. (A Cézanne hatású gyümölcsös csendélet viszont visszamaradt.) A most felbukkant Aba Novák Vilmos-tempera − egy középkori olasz város látképe − a mester itáliai útjának reprezentatív darabja, nem csoda, hogy 10 millió forintot adtak érte. Tihanyi Lajos Vasaló nő című olajképét 9 millióra licitálták. Amerikai vevő szerezte meg 1,6 millióért a fiatal Hincz Gyula 1932-es lányportréját, mindössze két licitlépcsővel kellett a kikiáltásnál többet adnia érte. Egy 1930-as Hincz-önarcképhez 2 millió forintért jutott hozzá valaki.
Nem sajnálták a milliókat a gyűjtők a hazai művészeti közéletben kevéssé ismert festők kvalitásos munkáiért sem. A Kárpátalján nemzeti festőnek tartott Koczka András virágcsendélete 3,2 millióról indult és 3,8 millión végzett, az Aba Novák stílusában dolgozó Fonó Lajos nagybányai tája 1,8 millióról 2,6 millióig bírta.
