A nanovédelem az igen parányi, szinte atomnyi méretű nanorészecskék szabályos rend szerinti elhelyezkedése a védendő felületen. A speciális bevonat három alkotóelemből áll, ezek a felületkezelés során intelligensen rendeződnek el egymás alatt. Első a tapadó komponens, amely közvetlenül a kezelendő felületre kerül, azzal homogén kapcsolatot alakít ki, ezáltal a felület részévé is válik. Erre rendeződik a második, ultravékony, üvegkeménységű réteg, amely nagyon hosszú ideig képes a felületet a legagresszívebb külső hatásoktól is megvédeni. A harmadik, legfelső réteget a nanorészecskék adják, ezek eredményezik a "lotus-effektus"-nak nevezett lepergető hatást. A részecskék önszerveződése révén tehát egy extra vékony, üvegszerű felület alakul ki, amely tartósan ellenáll az agresszív környezeti hatásoknak.
A nanokezelt felületet nevezik "easy-to-clean" felületnek is. Ez azt jelenti, hogy a tisztításhoz elég a víz, amely könnyűszerrel eltávolítja a kezelt felületről a szennyeződéseket, sokkal ritkábban szorulnak tisztításra, ráadásul a gyakorlatban minimális hagyományos - egyébként környezetszennyező - tisztítószerre van szükség.
Az Európai Unió eddig körülbelül 740 millió euró támogatást adott a nanotechnológiával kapcsolatos kutatásokhoz. A nanotechnológia kutatásában és fejlesztésében az Egyesült Államokon kívül Németországé a vezető szerep. Ez utóbbi ország eddig mintegy 290 millió eurót költött arra, hogy a nanotechnológia az élet minden területére alkalmazható legyen.
A nanobevonat sokféle felületre felvihető: kőre, téglára, vakolatra, fára, fémlemezre - hogy csak a leggyakoribbakat említsük. Bevonható vele bőr és textília is. Például a nanokezelt ülőbútorok is maguktól tisztulnak, és megmarad a légáteresztő képességük.
