Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ki hinné, hogy egy családi ház védelme a tervezéskor kezdődik? Nem arra gondolunk, hogy az építtető megbízza a tervezőt valamilyen elektronikus vagy mechanikus védelem beépítésével, hanem arra, hogy hova tervezik az épület bejárati ajtaját. Nem árt, ha a szomszéd vagy az éppen arra járó látja, hogy nem éppen az ott lakó babrál a záron. Vannak szakértők, akik a kerítésre is esküsznek, mondván, hogy ha nehezen nyitható a kapuja, akkor a betörő csak azt viszi el, amit könnyen át tud dobni a kerítésen.
A családi házas övezetek általában veszélyeztetettebbek, mint a bérházak. A bérházak közül pedig a körfolyosós (gangos) épületek a biztonságosabbak a lakók szempontjából, mert valószínűbb, hogy valahonnan kíváncsi tekintetek követik az idegent.
A legnagyobb veszélynek a hétvégi házak vannak kitéve. Miután szezonon kívül lakatlan a környék, akár órákat is eltölthetnek a betörők háboríthatatlanul a házba történő behatoláskor. A leghatékonyabb védelem, ha az őszi víztelenítéssel egy időben az értékeit állandó lakhelyére viszi a tulajdonos.
A hétvégi házas területeket leginkább járőrszolgálattal lehet védeni, ez viszont drágának tűnik, bár ha több tulajdonos között megoszlik a díj, már nem olyan nagy a fajlagos költség. Arról nem beszélve, hogy ekkor is érvényesül a régi tapasztalat: a betörő inkább keres kevésbé kockázatos működési területet, mint hogy kockáztassa a lebukást.
Az ablakok a lakások legvédtelenebb eszközei. A lakók közül kevesen, a betörők közül sokan tudják, hogy ezeknek a gyárilag szerelt zárait nagyon könnyű kívülről kinyitni. Ugyanez igaz az erkély-, illetve teraszajtókra is. A tetőablakok sem okoznak gondot a betörőknek, különösen akkor, ha a családi ház tulajdonosa létrát tart az udvaron. Az ablakokat rácsokkal lehet védeni (ezekről részletesen írtunk a Napi Védelem januári számában), illetve itt is szerephez jut az elektronikus védelem, valamint az üvegre kasírozott fólia, bár ez utóbbi nem erősíti meg a könnyen nyitható zárakat. A bejárati ajtók tokja lehetőleg fémből legyen. A keményfa tok ne legyen keskenyebb 45 milliméternél. Az ajtólapokat nehéz, csapozott vasalattal kell felfüggeszteni, hogy ne lehessen feszítővassal kiemelni a tokból. Ha az ajtó szárnya mellett fix kiegészítő elem található, akkor azt ütésálló üveggel, illetve más szilárd anyaggal kell borítani, és mozdíthatatlan csavarokkal rögzíteni a tokhoz. Az ajtón két zár legyen, amelyek négy ponton reteszelnek. A kiegészítő zárat az elsődleges zárnál lehetőleg 30-45 centiméterrel magasabbra javasolt szerelni, kivéve, ha az hevederzár. Azt ugyanis a főzár alatt 8-10 centiméterre célszerű elhelyezni. A zárbetét mindig fúrásvédett legyen, amit törés ellen külső biztonsági pajzzsal lehet védeni.
