Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A nemzetközi felmérések és előrejelzések alapján a VCA-termékek piaci forgalma 2010-re meghaladhatja a 600 millió dollárt, és a fejlesztők egyre újabb és újabb megoldásokat találnak a videomegfigyelő rendszerek évtizedes problémáira. Az új technológiai megoldások egyik fő erénye, hogy képesek a felismerő algoritmusokat beágyazni a kamerába, és így növelni az egész megfigyelőrendszer hatékonyságát - tudtuk meg Kópházi Jánostól, az Intellio Kft. ügyvezető igazgatójától.
A VCA létjogosultságát pénzügyi szempontok is igazolják, ennek alátámasztásához érdemes megvizsgálni az ilyen rendszerek egész élettartama alatt felhalmozódó kiadásokat. A teljes birtoklási költség (TCO) egy becslés, amely összegzi a termék megvásárlásához, üzemeltetéséhez és fenntartásához közvetve és közvetlenül kapcsolódó összes kiadást.
A VCA-beruházáshoz kapcsolódó közvetlen költségek egyik legnagyobb részét maguknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a megvásárlása jelenti. Egy biztonságtechnikai rendszer esetében ezek a kiadások a következőket tartalmazzák: kamerák beszerzése, felvételt készítő eszközök beszerzése, kábelezés, hálózattervezési költségek. Az induló beruházási költségeket sok esetben tévesen tartják a beruházási döntéseket egyedüliként befolyásoló tényezőnek - hívta fel a figyelmet Kópházi János. Ha csak ezt az egy szempontot vesszük figyelembe, akkor kétségtelen, hogy az analóg megfigyelőrendszereknek az ip-alapú beágyazott eszközökkel szemben jóval kisebbek az induló költségeik. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az alacsony felbontású analóg eszközök manapság már szinte fillérekért hozzáférhetőek a piacon. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy minél nagyobb a rendszer, annál kisebb a különbség az analóg és az ip-alapú VCA-beruházások költségei között.
Ennek oka, hogy a beágyazott VCA-rendszerek, felépítésükből adódóan, jelentősen több intelligens kamera csatlakoztatását teszik lehetővé ugyanarra a szerverre. Amíg a legtöbb kódoló legfeljebb 16 csatornát tud egyszerre kezelni, egy ip-alapú beágyazott VCA-rendszer akár 128 kamera irányítását is lehetővé teszi egyazon szerverről.
Az üzemeltetési költségek azokat a folyamatos kiadásokat jelentik, amelyek a telepítéshez, az üzemeltetéshez, a karbantartáshoz, valamint a rendszer frissítéséhez kapcsolódnak. Egy megfigyelőrendszer szempontjából ezek a kiadások a következőket jelentik: az üzemeltetéshez szükséges munkaerő (üzemeltetési csapat), a rendszer telepítése, a rendszer-karbantartási költségek, hardveralkatrészek cseréje (meghibásodás vagy elavult tartozékok esetén frissítés, a rendszer bővítésének költségei).
Az üzemeltetéshez szükséges munkaerő költségét közelebbről vizsgálva jelentkezik a VCA-rendszerek előnye az egyszerű ip-alapú rendszerekkel szemben. Utóbbi megfigyelőrendszerek kezelése igen nagy munkaerő-ráfordítást igényel. Annak érdekében, hogy száz kamera egyidejűleg hatékonyan ellenőrizhető legyen, több tucat operátort kell alkalmazni, három műszakban, a nap 24 órájában.
A VCA-rendszerek azonban lehetővé teszik az operátor számára, hogy csak azokat a kameraállásokat ellenőrizze, amelyek igénylik a biztonsági személyzet közvetlen figyelmét. Ez azt jelenti, hogy az események akkor jelenítődnek meg, amikor történnek, azonnal riasztva az operátort, aki így rögtön intézkedni tud. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy egy ilyen döntéstámogató rendszer használata esetén az üzemeltetési csoport, következésképp az üzemeltetés költségei drasztikusan csökkenthetők.
