Abban még a megrögzött Barcelona-rajongók is megegyeznek, hogy strandolásra nem optimális a város és környéke, ezért nyaralási szándékkal célszerűbb valamelyest délebbre főhadiszállást keresnünk Spanyolország földközi-tengeri partvidékén. Jó választás lehet ebben az esetben a biztató nevű Costa Blanca, és központja, a négyszázezres Alicante. A város mindent megad, amit Florida, San Francisco és Los Angeles adhat, és még többet is: a Santa Barbara egy 160 méter magas hegyre épített vár, amely különösen este uralja jótékonyan az alicantei látóhatárt.
A tengerpart megfelelő feltöltéséről gondoskodik a városban állomásozó háromezer erasmusos diák, akiket erősítenek az ide telepített uniós szabványügyi hivatal gondterhelt tisztviselői is – négy előtt az égető napsütés miatt úgysem érdemes kikászálódni a homokos tengerpartra. Az európai diákság mindemellett, kiegészítve az omniprezens amerikai tinédzserhadosztályokkal, elmélyült konzíliumokat tart a helyi vigalmi negyedre szakosodott Barrio-kutatási tanszéken, kihasználva a soktucatnyi bár és táncos mulatóhely nyújtotta szakmai fejlődési lehetőségeket. A Barrióban régebben még úgy lehetett, hogy az „éjjeli mulatók rendkívül drágák. Női vendégek egyedül semmiképpen sem, de férfi társaságában sem látogatják!” (Doromby Endre – Spanyolország, Panoráma útikönyvek, 1976). Mára már elhárultak a nemi diszkrimináció ilyen akadályai, és női vendégek is látogatják a helyeket. A hölgy olvasók arra ugyanakkor ne számítsanak, hogy „az utcán sétálva a szembe jövő spanyol férfiak meghajolnak. Ez csupán bók a női szépség előtt és nem is vár választ, tisztán platonikus”. Ezen a téren ugyanis annyi változás történt, hogy bár hajnali négy körül valóban látni hajlott alakokat a Barrióban, akik a sangria mellett a női szépségtől is megrészegülhettek, közeledésük azonban korántsem platonikus. Egy dolog tehát mégis változatlan: „szemrebbenés nélkül tovább kell menni”.
További veszélyforrást jelentenek az újságárusnak álcázott zsebtolvajok, akik két ügyes mozdulattal pillanatok alatt levarázsolják mobiltelefonunkat az ebédlőasztalról. Vigyázni kell arra is, hogy hogyan kergetjük el őket, nehogy azt kapjuk vissza az arcunkba ízes magyar nyelven, hogy „takarodjatok haza ti!”.
Kipihenve az éjszaka fáradalmait, nappal megfelelő kikapcsolódást nyújt a helyi Corvin áruház, az El Corte Inglés, ahol beszerezhetőek a kortárs spanyol népviselet olyan nélkülözhetetlen darabjai, mint a Burberry pólók, Lacoste ingek és Zara blúzok. De ha már a strandolásra, bulizásra, városnézésre és vásárlásra is ráuntunk, még mindig találunk megfelelő kultúrprogramokat a környéken.
Vonattal másfél, busszal az autópályán egy óra Murcia, a róla elnevezett régióközpont fővárosa. A Segura folyó partján elterülő, két Debrecen nagyságú várost az arabok alapították, ami minden bizonnyal meg is látszana építészetén, ha elmaradtak volna az évszázadokon át pusztító áradások és földrengések. További érdekesség, hogy „Murcia Spanyolország Szegedje, paprikavárosa”. Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, ugyanakkor megjegyzendő, hogy a város kezdi lokális futballnagyhatalommá kinőni magát. A spanyol másodosztályban két helyi csapat is az első négyben van. Korábban a Ciudad de Murcia és a Real Murcia osztozott a Condominán, de a Real mára egy 33 ezres, korszerű új otthont kapott. Szüksége is lesz rá, jövőre ugyanis az első osztályban már a Real Madridot és az FC Barcelonát kell majd vendégül látnia. Idén viszont még csak a madridi királyi gárda tartalék csapatával kellett felvennie a harcot, közepes sikerrel. A negyed házas mérkőzésen a bíró latinos vérmérséklettel két hazai játékost is idő előtt elküldött zuhanyozni, ami a Belga-számban megénekelt módon jól meg is zavarta az előnybe került vendégcsapatot. Gyorsan vágott is két gólt a Murcia, ami már elég volt ahhoz, hogy kibekkeljen egy döntetlent. A szurkolótábor dalai amúgy meglepő hasonlóságot mutattak a magyar pályákon megszokott rigmusokkal. A kvantanaméra dallamára nekik is van harci indulójuk, amelynek szövegét (Lo lo lo lo-lo, lo lo lo lo lo-lo-lo-lo, Vamos Real Murcia, Vamos Campeon!) a gyengébbek kedvéért a kivetítőre is felírták. Szurkolásban és stadionban tehát nincs hiány, de ezzel a kapussal egy kínszenvedés lesz az első osztály. Bravúrosabban, te portás!
