A diplomáciai élet egyik kevéssé látható oldala a különböző nemzetközi események befogadásáért folyó lobbizás, ami jellemzően nagyköveti rezidenciákon vagy fogadásokon zajlik. Az országok és városok küzdelme érthető, hiszen a nagy tömegeket vonzó konferenciák, kiállítások, sportrendezvények szinte minden esetben jó üzletnek bizonyulnak, még akkor is, ha a szűk értelemben vett költségvetés mínuszos, az ország ismertségének növekedése ugyanis közvetett csatornákon is hasznot hajthat.
A nemzetközi események közül mind vonzerejében, mind pedig volumenét tekintve kiemelkednek a világkiállítások, melyeket jelentőségük tekintetében sokan az olimpiai játékokhoz hasonlítanak. A szándékok szerint a kor problémáira választ kereső seregszemlék milliókat vonzanak gyakorlatilag létezésük óta, a látogatók száma és az eseményben rejlő gazdasági lehetőségek pedig természetesen csak nőttek a globalizáció és a közlekedés fejlődése következtében. A nagy nemzetközi kiállításokat a közbeszéd általában világkiállításnak nevezi, pedig ebből is kétfajta létezik: az esemény rangját megalapozó univerzális kiállítások, illetve a kisebb beruházást igénylő, de így is sokakat érdeklő tematikus kiállítások. Az első kiállítást 1851-ben rendezték meg Londonban, és ezt követően mintegy száz éven keresztül kizárólag európai és észak-amerikai városok adtak otthont ezeknek a kulturális, üzleti és tudományos életet átfogó eseményeknek. Az utóbbi 40 évben Ausztrália és Ázsia is feliratkozott a rendezők sorába, afrikai város azonban még nem kapott jogot a kiállítók befogadására.
Ez változhat meg 2012-ben, ugyanis az az évi tematikus világkiállítás esélyes jelöltjei között a fekete kontinens egyik városa is szerepel. A rendezés jogáért 2006 novemberéig kellett beadni a kérelmeket, amelyek közül a világkiállításokat szervező Bureau of International Expositions (BIE) hármat talált alkalmasnak a végső megmérettetésre. Az utóbbi 150 évben a legtöbb kiállítást jegyző Európát a lengyelországi Wroclaw képviseli, az utóbbi évtizedek gazdasági csodakontinensének tartott Ázsiát a dél-koreai Yeosu, Afrikát pedig a marokkói Tanger (lásd képünkön). A kandidáló városok különböző üzenetekkel próbálják megszerezni a rendezési jogot, ami az adottságok különbözőségét figyelembe véve nem tekinthető különösebben meglepőnek. Tanger programja az eltérő kultúrák közötti párbeszédre és az ebből adódó kölcsönös megértésre koncentrál, ami érthető az Afrika és Európa határán, a keresztény és a muszlim kultúrkör találkozásánál található város esetében. A 2010-es pályázaton is indult Wroclaw a gazdasági élet kellemesebb szféráira koncentrálna, a szórakozás kultúrájának gazdasági aspektusait szeretné ugyanis körüljárni a dél-lengyelországi város, ha elnyeri a vendéglátói jogot. A 2010-es jelöltek között szintén feltűnt Yeosu, amely most a tenger, a tengerpart és a fenntarthatóság tematikájával pályázik.
A BIE tagországai – közöttük Magyarország – az év végén hoznak döntést a világkiállítás helyszínéről, így érthető, hogy már most intenzíven kampányolnak a jelöltek a döntéshozók körében. A konkrét pályázatokon túl a választás minden bizonnyal a földrajzi fekvésen is múlik majd – az afrikai országok nagy többsége például minden bizonnyal kiáll majd Tanger mellett –, de figyelembe kell venni többek között azt is, hogy a 2008-as kiállítás Európában (a spanyolországi Zaragozában), a 2010-es pedig Ázsiában (a kínai Sanghajban) lesz. A 2012-es kampány tehát még javában zajlik, de a nemzetközi kiállítások világának dinamizmusára jellemző, hogy a törökországi Izmir és az olaszországi Milánó már be is adta pályázatát a hat hónaposra tervezett 2015-ös expóra.
Kolozsi Pál