Ezek itt most nagyon élnek – mondta Ganxsta Zolee a telefonba a 38. Magyar Filmszemle nyitó darabjában, a Noé bárkájában. És tényleg. A korábban az ember embernek farkasa elve alapján vegetáló bérházi lakóközösség egy közös ügy – és a belengetett „ötmilkás” jutalom – érdekében konstruktív, sőt baráti hangulatú munkacsoporttá alakult át.
Nem váratlan téma ez Sándor Páltól, ami némiképp meglepő is lehet, ha figyelembe vesszük, hogy mintegy húsz éve nem jelentkezett új nagyjátékfilmmel a legendás Régi idők focijának rendezője. Sándor szerint azonban a Kell egy csapat! jelszó aktuálisabb, mint valaha, ennek jegyében pedig jól össze is válogatott magának az elmúlt 5–50 év legkarakteresebb színészeiből és szerepeiből egy focicsapatra valót. Kezdte mindjárt a saját Minarik Edéjével, azaz Garas Dezsővel, de testhezálló feladatot kapott Törőcsik Mari és Kállai Ferenc is.
A tizenhetedik összeimprovizált Jancsó-film és az ezerhétszázadik tévéreklám után nem gondoltam volna, hogy valaha röhögni fogok még egy Kapa–Pepe- vagy egy Badár–Szőke- jeleneten, de most valahogyan ezek is ültek. Saját filmes önmagát hozta Stefanovics Angéla is, aki valószínűleg hetvenéves korában is 15 évesnek fog kinézni. Sokat mindenesetre neki sem kellett hozzászínészkedni a Pesti mese sárban tapicskoló narrátorkarakteréhez.
Miközben a szakma szolid motorosai hozzák a formájukat, a forgatókönyvben jókora üresjáratok is vannak, amelyek végeredményben egy kissé erőltetetten fiatalos I love Budapest klipegyveleggé állnak össze. Az optimálisnál 20 perccel hosszabb játékidő persze kellett a magyar közönségfilm obligát termék- és szponzorelhelyezéseihez is – mentségére legyen mondva, a Noé bárkája még ezeket is elbírta. A film ezzel együtt is inkább aranyos mint újszerű, de panaszra nincs ok, hiszen a máshol már bevált paneleket a mester ízlésesen építette be a visszatérő műbe.
Ettől persze általánosságban még kérdés marad a magyar populáris kultúra nagy kérdése: meddig tud még rendező, színész és popénekes megélni abból az egy műsorszámból, amit egyszer valamikor prímán kitalált. Talán Szűcs Judith tudja a választ. Mindenesetre ezek itt most – és továbbra is – nagyon élnek.
