Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miután az ember megnézte a Super Size Me-t, saját jobbik énjére hallgatva néhány évig távol tartja magát a gyorséttermektől. Aztán valahogy lankad az ellenállás, és azon veszi észre magát, hogy megint egy tripla big one billeg a szája szélén. Ilyen szempontból hasznos vállalkozás a Megetetett társadalom (Fast Food Nation) című amerikai bestseller filmre vitele, hiszen a marhabelezés és a húspogácsaüzem egymás mellé vágása egy kis időre megint elveszi majd a néző étvágyát a gyorskajáktól.
Más szempontból ugyanakkor korántsem lehetünk elégedettek Richard Linklater filmjével. A Megetetett társadalom ugyanis néz, de nem lát, beszél, de nem mond semmit (vagyis hát, mi mást is csinálhatna a bepalizott társadalom – de nem hiszem, hogy a rendező így értette).
Valahogy a film – és műveltebb ismerőseink elmondása alapján a könyv – hiányossága, hogy csak az embertelenségét tudja megmutatni a kapitalista rendszernek, de nem tud kiutat mutatni belőle, és így szándékán kívül is táplálja a dolgok megváltoztathatatlanságának illúzióját. Legyen szó a jó szándékú felső vezetőről (Greg Kinnear), aki azért csak kikaparná a tehénszart a hamburgerből, az öntörvényű farmerről (Kris Kristofersson) vagy a forradalmi ifjúságról, a próbálkozások sorra pattannak le a hálózatról, amelyet félig tudatosan, félig öntudatlanul tart fenn a belőle hasznot húzó uralkodó osztály.
Egy Linklater szintű rendezőnek egy legalább Edukators szintű dolgozatot kellett volna kihoznia a témából, nem lazán kapcsolódó epizódok unalmas láncolatát. A vászonról áradó, szó szoros értelmében vett – de képletesnek is vehető – tehetetlenséget jól példázza a kulcsjelenet is: a Vágóállat Felszabadító Front dilettáns ökoterroristái megdöbbenve értesülnek róla, hogy a szarvasmarhának már rég nem természete a természetjárás.
Linklater persze kultikus rendező, szeretnek vele a sztárok dolgozni, és nemcsak az Ethan Hawke-féle reguláris munkatársak, de például Bruce Willis is, akik aprócska jeleneteikben nem is hibáznak.
Rajtuk tehát nem múlt, hogy a Megetetett társadalom nem lett akkora durranás, mint a másik friss Linklater-eresztés, a Phillip K. Dick-től adaptált Kamera által homályosan. Itt Keanu Reeves, Wynona Ryder és legfőképpen Robert Downey jr. remekel össze egy droggőzös-szubjektív antiutópiát. A téma hasonló, ismét egy professzionális szervezet áll szemben a hétköznapi emberekkel és az egyszerre tehetetlen és korrupt kormányzattal. Az animációs megoldás egyfajta mesés, példázatos jelleget ad a történetnek: akár egy apró fogaskerék félrecsúszása is földre döntheti a gonosz birodalmát és utat nyithat a szabadságnak.
A marhák nem arra mentek – jobb szeretik a biztos élelmet, mint a bizonytalan szabadságot. De az emberekből nem ölhető ki az a bizonyos plusz.
