Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A film is trükk. A rendezők sem csinálnak mást, mint a bűvészek. Ugyanaz a szerkezete minden show-nak, minden manipulációnak és szervezett menekülésnek, ami kitölti a két munkanap között tátongó űrt. A beetetés, a fordulat és a finálé hármas dramaturgiai egységének átvétele filmjének tárgyától, a bűvészektől Christopher Nolannek annyira magas labda volt, hogy nem is tudta megállni, hogy lecsapja. Nolan két Batman-folytatás között, kisebb pályán is a sötét erők rejtélyeit bogozza, ezúttal Christopher Priest scifiszerző „történelmi” regényét felhasználva. A tökéletes trükk sztorija két rivális londoni sztárvarázsló küzdelméről szól, amely mindkettőjük részéről mániává fokozódik, mígnem a mértéktelen önreprodukció és más mellékhatások véres végkifejletet hoznak.
Az idősíkokkal való játszadozás a Mementóval befutott Nolan számára nem okozhatott problémát, de ami igazán csábító lehetett számára a történetben, hogy saját mesterségét is átgondolhatta általa, ami teret nyitott a szuperprodukcióknál nem igazán érvényesíthető önreflexióra. Csak a kezemet figyeljék – mondhatná főszereplőivel együtt, miközben a másik, rejtett kezével megpróbál valami többet is a produkcióba csempészni, mint amit eredetileg várhattunk tőle: egy látványos és izgalmas történetet.
A csavaros forgatókönyveknek persze megvan a maguk hátulütője, amennyiben a végén túl sok mindent kellene egyszerre összeraknunk, túl sok jelenetet átértékelnünk és a nagy agymunkában elveszne az a hatás, amit a rendező oly gondosan megpróbált felépíteni bennünk. Ez az a pont, ahol el kell döntenünk, hogy az ipar vagy a közönség részei akarunk-e lenni. Ismerni akarjuk a trükköket, vagy inkább szórakozni szeretnénk. Ha nem végezzük el az elemzést, csak a látvány marad, az egyszeri benyomás, és bemondásra el kell hinnünk a készítőknek, hogy végül minden a helyére került.
A hitetlenségért fizetni kell, rászánni az időt. Bevizsgálni az anyagot, szakértővé válni, és lemondani a laikusok számára fenntartott egyszerű örömforrásokról. A végén talán nincs is happy end, csak újabb kérdések és újabb kétségek. Valóban ezt akarjuk? Valóban a valóság érdekel minket?
Ugye nem. Maradjunk annyiban, hogy ha a tökéletes trükköt nem is sikerült Nolannek előhúznia az ujjából, azért egy szolid tapsra feljogosítja a mutatvány.
