Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mit vártál, New Yorkban mindenki kimerült – mondja a csaja korunk hősének, a pszichiáternek. A kimerültség – tudják ők is jól – csak eufemizmus, valami rendellenességet fed el. Tünet, de nem ok: a kimerültséget alvással, az instabilitást Klonopinnal kezelik.
A pszichiáter közkatonaként közvetlenül a csatatéren küzd a fejlett civilizáció ártalmaival, ott, ahol a szó szoros értelmében vérre megy a harc. Ha elég jó a szakmájában – és Sam (Ewan McGregor) elég jó –, akár még sikereket is elérhet, életeket menthet. Így mentette meg egy majdnem sikeres öngyilkossági kísérletből páciensét, Lilát is (Naomi Watts). Doktor és páciens kapcsolata minden szabályt megszeg, miközben a megfigyelőből megfigyelt és a szemtanúból érintett lesz. Ez teszi annyira izgalmassá; és egyre több film operál is ezzel a jól kiaknázható szituációval: az Elemi ösztön 2-höz sem tudtak jobbat kitalálni a sztorigyárosok. A Maradj! koncepciója azonban messze túlmutat az ilyen kliséken, amit egy harmadik játékos – meglehet főszereplő –, Henry Letham (Ryan Gosling) beemelésével ér el. A valamilyen képzős hallgató világérzékelése repedezik, hangokat hall és embereket lát, számára az idő is más mederben folyik.
Valahogy mindenképpen közel kell kerülnünk a filmhez. Hipotézisként tegyük fel, hogy valóban Henryvel van a baj. Az elme bomlásának folyamata egy balesettel gyorsul fel. Egy balesettel kezdődött? Csak az a biztos: a baleset választóvonal. (A balesetről nem tud lemondani David Lynch sem a – nyugodtan a Maradj! testvérfilmjének tekinthető – Mulholland Drive-ban.) Előtte és utána minden más. Lehet azonban, hogy soha nem volt előtte. Lehet, hogy nem lett utána – csak mi látjuk, azt hisszük, hogy folytatódhat, ami véget ért. A baleset egy pillanatba sűrít mindent. Vagy pontosabban: csak a baleset képes egyetlen drámai helyzetbe tömöríteni az élet és a halál egymásba való áttűnését. Ahhoz, hogy elhatároljuk a léthelyzeteket, szükségünk van egy éles cezúrára. Nem csak élet és halál között: a skizofrén lélek két élete között is. Végül is – valami sátáni dialektikával – a baleset egyszerre rögzít egy állapotot és hozza létre azt.
Henry az úttesten fekszik, és lepereg előtte az élet, egy film. De kinek az élete volt ez, és nem csak egy képzelet játéka volt-e az a film? Kinek szánták azt a jegygyűrűt, azt a kék dobozt és valójában ki adta volna? Talán éppen a megbomlott elméjű Sam hallucinálja, hogy egy baleset volt a megoldás a Henry-rejtélyre, és a világ újra racionális rendbe épül össze körülötte.
Sam és Lila most mégis ismeretlenként állnak egymás mellett az úttesten fekvő ismeretlen férfi holtteste felett. Ismerik egymást és nincsen magyarázat.
