Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mondhatnánk, hogy a Depeche Mode-rajongótábor Magyarország második legnagyobb szervezett vallási közössége, de nem akarunk senkit megbántani. Maradjunk inkább a tényeknél: nem nagyon volt olyan koncert az elmúlt tíz évben, amelyre már fél évvel korábban eladták az összes jegyet. Volt persze néhány, Pierre Boulez-re például biztos csak protekcióval lehetett bejutni, de nem szabad elfelejteni a nagyságrendeket: a Mode esetében több mint tízezer jegyért fizettek ki egy szempillantás alatt egyenként több mint tízezer forintot. A Papp László Budapest Sportaréna tehát a magyar „szuperprodukciókkal” ellentétben nem a szponzorok rokonaival és üzletfeleivel volt tele a kedd esti koncerten.
Nehéz megmondani, hogy mire föl ez a nagy felhajtás egy negyed százada fennálló popzenekar esetében, és ha ki is lehetne emelni néhány tényezőt, a kutatással még mindig csak annyit értenénk meg a jelenségből, mint amennyit a kémia ért meg a szerelemből.
A Mode ezúttal fedett pályán indult – júniusban a Puskás Stadionban jön a szabadtéri ráadás –, a színpadképpel a fiúk igyekeztek is kihasználni a zárt tér intimebb hangulatát. A törött tükör cserepeire emlékeztető amorf kivetítők és az Ufó-magazin dizájnerei által készített szinti-bástyák adták meg az alaphangot, kiegészítésképpen pedig Marvin, a Galaxis útikalauz mimózalelkű robotja írt ki dolgokat lézerrel a száján. Egyszer például azt, hogy: PAIN. A kiírások persze kapcsolódtak a szövegekhez, amelyek a zenével ellentétben nem kaptak derültebb árnyalatot az évekkel. A tételt bizonyítandó az új lemezről Dave Gahanék el is nyomták a Pain that I am used to-t és a Suffer wellt. A műsor zömét azért a biztosítótűs fülű, batikolt pólós módklubszervezők szája íze szerint állították össze, lett is Policy of Truth, Personal Jesus és World in my eyes. Örült a fül és örült a szem: egy firkált koronával vagy hosszú csőrű állat képével kevesek képesek ily hőfokú közösségi érzést teremteni. Olyan abszolút csúcspont persze, mint ami néhány éve a Kisstadionban az akváriumos installáció az In your room alatt, nem volt, de számos lokális maximumról azért beszámolhatunk: ilyen volt a műsor-rotációval bemákolt Home, a legtökéletesebb popszám Behind the Wheel és a tömeget legjobban beindító I Feel You.
A Devotional turné mindent egy lapra feltevő hozzáállása már a múlté, és a Depeche Mode egyetlen nem kiszámítható eleme a zenei agy Martin Gore adott napra szóló ruhakölteménye. De még mindig zseniális ez a zene, zseniálisak ezek az emberek. És nem hagynak cserben minket, jöttek, jönnek, jönni fognak.
