Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Milyen lehet egy Casanova-film 12 éves korhatár-besorolással? Hát pont ilyen. Színes-szagos, kosztümös kalandfilm, a nyugdíjas nézők örömére. A négy muskétás és a Veszedelmes viszonyok keresztezésével kialakított zsánerben amúgy nem rossz próbálkozás – az utóbbi időben némileg túlfoglalkoztatottá vált – Lasse Hallström új amerikai darabja. Vannak dúskeblű dámák, szűzies bombázók és sima modorú férfiúk. Vannak kalandok (Velence extrémsport-nagyhatalommá válik): háztetőmászás, léghajózás és apácavadászat is szerepel a nászutas-katalógusban. Kapunk Jeremy Irons-manírokat – John Malkovich-light – egy teljesen hagyományos „gonosz inkvizítor” szerepkörben, és van sok tipikus shakespeare-i karakter: hájas kalmár, hű szolgáló, vándorszínészek. A dramaturgia is olyan, mintha az avoni hattyú hozta volna a túlsó partról a szájában tartva: szerepcserék és félreértések, és a végén sok boldog ifjú pár vitorlázik el a színes szerelemhajón.
Ugyanakkor, eltekintve némi protofeminista propagandától, különösebb szellemi izgalmakat nem tartogat a Casanova kaszanovátlanításáról szóló történet, és a címszereplő Heath Ledger szájába sem adnak saját viselkedését érdemben megvilágító szavakat. Mondjuk, ha adnának sem értenénk, mert a száját alig résnyire nyitva abszolválja a dialógusok egy részét (persze lehet, hogy ez a karakterépítés egyik újszerű eszköze). Ez a képeskönyv-Casanova persze nem rajta megy el – elmegy amúgy –, inkább az invenció hiányán. És ha Ledger randiguruként nem is vonul be a filmtörténetbe, meleg cowboyként azért még sikerülhet neki.
