Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt hét egyik látszólag fontos filmes eseménye volt, hogy – a NAPI Pihenőben is megénekelt – Ütközések nem csak a szájbarágós-szentimentális, de a legjobb film kategóriában is győzedelmeskedett az Oscar-díj-kiosztón. Mivel a jóérzésű olvasóinkat e film és a nyertestársak nem létező érdemeinek további ecsetelésével vétek lenne terhelni, talán az a leghelyesebb, ha elfelejtjük az egész Oscart úgy, ahogy van.
Hiszen vannak a hollywoodi hiúság vásáránál érdekesebb látnivalók, hogy most ne is menjünk a magyar moziknál messzebb. A legújabb újdonságot például egyenesen a múltból szállította le az Odeon a kultikus 1988-as anime, az Akira magyar mozipremierjével. A rendező Katsuhiro Otomótól nem ez az első Magyarországon is bemutatott szélesvásznú film: a legutóbb, a tavalyi Titanicon külön szekciót is kapott a japán animációs film, és benne a Gőzfiú. Otomo tehát a nemzetközi filmes színtéren is az anime egyik legfőbb reprezentánsa, és mondjuk, Mamoru Oshii Páncélba zárt szellemével együtt az ő Akirája az egyik legbecsültebb alapmű a stílusban. A sokszereplős, gondosan felépített történet egy újabb világégés után felépített futurisztikus Neo-Tokióba vezet el, ahol egy korrupt politikusok és könyörtelen kapitalisták által irányított rendszer eresztékei kezdenek végzetesen lazulni. Eddig tehát ismerős a terep, de a képet bonyolítja néhány titokzatos erőkkel rendelkező lény, akik a hadsereg felügyelete alatt a Spielberg rendezte Különvélemény jósaihoz hasonló előrejelzési másodállást „vállalnak”. A történetbe belekeveredik még egy motorosbanda, a Rote Armee Fraktion helyi fiókszervezete és egy őrült tudós, mígnem – ismét az otthonos érzés – egy félkész olimpiai stadion ad helyet egy leszámolássá fajuló megújulóenergia-konferenciának. Mire idáig eljutunk, az Akira már minden volt: akciófilm, fejlődésregény, sci-fi, biohorror és filozofikus szerzői film, mindez úgy, hogy a mű integritása szemernyit sem csorbult.
Bár az anime-gourmet-k és bennfentesek csak szuperlatívuszokban képesek beszélni az Akiráról, a laikusok jogos fenntartásokat is hangoztathatnak a darabbal kapcsolatban. Miközben nyilvánvalóan fizikai képtelenség egy több ezer oldalas manga képregény-alapanyagból egy teljesen koherens sztorit két órába összezsúfolni, a film második felének mindenki mindenki ellen hozzáállása nehezen követhető, akárcsak a főszereplővé avanzsáló egykori lelencgyerek Tesuo átváltozásai. Az Akira a 2001: Űrodüsszeia által kitaposott dramaturgiai úton halad a konkréttól az általánosig, de sokszor túl nagy lépcsőfokokat hagy ki a nagy metafizikai megfejtésekhez vezető úton.
Mindezzel együtt az Akira egy olyan mestermunka, ami másfél évtized elmúltával sem vált érdektelenné, és feledtetve a Dragonball körüli néhány évvel ezelőtti őrületet, friss lendületet adhat az anime mainstream médiába történő beszivárgásának. A csúcson kell elkezdeni.
